Mint azt már korábban írtuk, a Biopolisz Akcióterv egyik módosításaként – Keresztúri Farkas Csaba jobbikos önkormányzati képviselő kezdeményezésére – az Árpád téren visszaállítanák az országzászlót. De miről is van szó? Mit kell tudnunk az országzászlóról? A szegedi országzászlót 1933. május 25-én avatták fel a szegedi Árpád téren (ma a Nagyáruház előtti tér, jelenleg parkolóként funkcionál). Talapzata terméskőből készült, bástyaszerű 3,65 m magas építmény volt, tetején 8,30 m zászlórúddal. Az országzászlók telepítése 1925-ben indult, az elszakított országrészek valamint az anyaország egységének visszaállítását, összetartozását demonstrálták velük. 1941-ig összesen 702 országzászlót állítottak föl. A zászlórúdon a nemzeti lobogó lengett, az alépítmény elöl mindig díszes kiképzésű volt. A szegedi országzászló talapzatán a Délvidék megyecímerei – Arad, Csongrád, Bács, Csanád és Torontál – és középen a szegedi címer látszott. 1946-ban jelképeitől megfosztották, majd később lebontották. Képeinken az eredeti szegedi országzászló látható.
Emlékművek a világháborúk korában
Kevés nemzet tapasztalt meg a 20. században annyi ideológiai és rendszerváltást, mint a magyar. Minden rezsim az ideológiájának megfelelő, és sokszor az előző rendszerekkel ellentétes módot keresett a kiemelkedő történelmi események megünneplésére. Érdekes és megdöbbentő nyomon követni nemcsak a nemzeti ünnepek, hanem az emlékművek sorsát is rendszerváltáskor, hiszen a hatalom megszerzésével együtt jár az emlékműrombolás, de legalábbis az eltávolítás. A Horthy-éra megítélése napjainkban is különösen sok vitát kavar. A konzervatív korszak, amely 1919-ben jött létre a kommunista uralom összeroppantására, már 1920-ban, tíz évvel Németország előtt, a közvélemény által is erősített jobboldal meghozta az első zsidóellenes törvényt. Ha formailag az 1941-es szovjet bevonulásig nem is, de gyakorlatban a 30-as évektől a Horthy-kormány mind szorosabb gazdasági kapcsolatot alakított ki a tengelyhatalmakkal. Azonban az is tény, hogy a 30-as évek fellendülést hozott a gazdaságban, művelődésben, közoktatásban, egészségügyben és a polgári életben. Erre különösen ékes példa Szeged, ahol a Fogadalmi templom, a Dóm téri épületegyüttes és az egyetemi-klinikai tömb épületei megvalósultak, valamint az oktatás többszintű – népműveléstől az egyetemig – működése megindult. Ezt az örökséget tehát nem volt könnyű értékelni, egyszerűbb lett volna talán nem foglalkozni vele, ám ez lehetetlen volt a Horthy-korszak gondos emlékmű-állítási propagandamunkája miatt.
Emlékmű-eltávolítások: amerről a politikai szél fúj
Mindaz, ami az emlékművekkel történt Magyarországon, azok politikai jellegű lerombolásával, eltávolításával, régi európai hagyományban gyökerezik. Az elmúlt évtizedekben ez a folyamat a magyar történelem kulcseseményeit érintette, és nagy hatással volt a nemzeti emlékezet, a megemlékezések átalakulására, sőt ennek eredményeképpen változtak, vagy épp szűntek meg nemzeti ünnepek, tűntek el emlékművek a közterekről. A korszak legelterjedtebb emlékműtípusai az országzászló és az első világháborús emlékművek lettek. Ezek az emlékművek gyülekező helyekké váltak a Horthy-korszak támogatói és a trianoni előtti határok visszaállítását követelők számára is. A legtöbb emlékművet a második világháború után eltávolították, vagy felszabadulási emlékművé alakították át. A megmaradt eredeti emlékművek igen rossz állapotban maradtak, és csupán néhányat restauráltak. Székesfehérváron, a Városháza épületében valamint Szegeden a Hősök kapuja alatt láthatók helyreállított freskók vészelték át ezt a korszakot. Mindkét Aba-Novák Vilmos alkotás a 30-as évekből származik, melyek Horthyt és a kormány irredenta törekvését üdvözölték. A második világháború után ezeket befalazták, mostani felújításuk azonban nem elsősorban a freskók témája miatt történik, hanem Aba-Novák művei iránti érdeklődésből fakadt. A korszak két legnagyobb szobra, jelenleg a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem területén és a Gellért-hegy tetején áll, viszont ezeket egyszerűen csak átalakították és átnevezték. Kétségtelen tény, hogy a háború is „besegített”, de a Horthy-korszak emlékműveinek eltávolítása állami akaratra történt. 1946-ban a 179.481/1946.sz. belügyminiszteri körrendelet intézkedik „...a királyt ábrázoló, vagy a volt királysági államformára utaló” művek eltávolításáról. Ezt 1948. január 3-án újabb BM-körrendelet követte (648.420/1948.III.1-2.) arról, hogy „...fontos állami és önkormányzati hatóságok épületeiben (...) még mindig találkozunk oly szobrokkal, arcképekkel, feliratokkal,.(..) amelyek a múlt rendszer rosszemlékű, népellenes beállítottságú és működésű vezetőit és köztisztviselőit örökítik meg, vagy a velünk most baráti együttműködésben álló szomszéd államokkal szemben uszítást tartalmaznak (...) Ezeknek a fenntartása nagymértékben ellenkezik népi demokratikus fejlődésünkkel és közfelfogásunkkal, s ugyanakkor akaratlan segítséget szolgáltat dolgozó országunk azon ellenségeinek, akik a földbirtokosok, nagytőkések, háborús gyújtogatók és népnyúzók múlt rendszerét szeretnék visszaállítani.” Az emlékmű-eltávolítások indítékai ebből világosan kikövetkeztethetők, az is, hogy kiknek áll érdekében. A 86.843/1947 VKM sz. rendelet tételesen felsorolja, hogy milyen tematikájú képek, szemléltető eszközök távolítandók el az iskolákból. Nagyjából ezt a mintát alkalmazták az emlékművek esetében is: „...eltávolítandók: 1. az irredenta célzatú képek és térképek 2. az ellenforradalmi vonatkozású képek 3. a múlt politikusainak, vezető tisztviselőinak képei, szobrai 4. a háborús uszító képek 5. a megszüntetett intézményekre (királyság, csendőrség stb.) emlékeztető képek 6. a Habsburg-magyar közösséget illusztráló képek 7. az ellenforradalom külpolitikáját népszerűsítő képek.” Forrás: Emlékezés, nemzeti identitás, politikai emlékművek rombolása KENNETH E. FOOTE – TÓTH ATTILA – D. ÁRVAY ANETT (Colorado University – Colorado, Szeged, Budapest) Eredeti országzászló helye nagyobb térképen való megjelenítése
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.