A 15. Őszi Kulturális Fesztivál keretében lépett fel egy zenészházaspár, Pap Éva és Zsigmond Zoltán, a szegedi Zeneművészeti Kar DLA minősítésű docensei négykezes zongoradarabokkal a Katolikus Ház Dísztermében. A művész házaspár fellépéseivel immár 25 éve résztvevője a szegedi zenei életnek. A művészek Mozart, Schubert, Liszt, Brahms, Debussy, Ravel, Bartók és Stravinsky nagyszabású művei mellett már számos kortárs darabot is bemutattak modern zenei fesztiválokon. Az október 19-i jubileumi koncerten a Burney-szonáta és Ravel híres nagyzenekari Spanyol rapszódiájának szerzői átirata először csendült fel előadásukban – nagy sikerrel. „Mindkettőnket meglepett, hogy milyen nagy tetszést aratott Ravel, mert egy nagyzenekari mű zongoraátiratát adtuk elő, ennek ellenére nagyon kedvezően fogadták” – mondta el lapunknak Zsigmond Zoltán. Kérdésünkre, hogy mennyire megbecsült a zongora, a művész úgy reagált: attól függ, milyen zongorista játszik rajta. „Amióta a zongora nagyjából 150-200 éve elfoglalta helyét, azóta töretlen a népszerűsége. Úgy érzem, hogy a közönség azon része is, amely nem zongoristákból áll, többé-kevésbé beavatottként szemléli a zongorázást, ami annak köszönhető, hogy nagyon sokféle zenét írtak zongorára, vizuálisan egyszerűen látjuk a zongoristák kezeit, szinte látszódik, hogyan ’készül’ a darab, ami roppant izgalmas lehet a külső megfigyelőknek” – magyarázta Zsigmond Zoltán. „Nagyon népszerű a gyerekek körében is, sokan tanulnak zongorázni” – tette hozzá. A művész és felesége által előadott négykezes darabok különös figyelmet érdemelnek. „Először is, mint minden muzsikusnak, alapvetően jó zenei képességek kellenek a négykezesekhez. Ami speciálisan a zongorához kell, az egy olyanfajta hasonló gondolkodásmód, hasonló zongoratechnika, amely csak nagyon nehezen és hosszú évek alatt valósul meg igazán maradéktalanul” – árulta el a zongorista. Mint mondta, két, egyébként külön-külön kitűnő, de összeszokatlan zongorista nem valószínű, hogy tökéletesen tud együtt játszani. „Félig tréfásan azt szokták mondani, hogy akik együtt négykezeseznek, azoknak egyszerre dobban a szívük. És valóban: hasonló vérmérséklet, hasonló temperamentum, gondolkodásmód, és nem utolsó sorban hasonló képzettség kell hozzá” – sorolta Zsigmond Zoltán. Ezért is van az, hogy általában vagy ikrek, vagy testvér-, illetve házaspárok tudnak jól együttjátszani. Pap Éva és Zsigmond Zoltán már a középiskolától kezdve ugyanazoktól a tanároktól tanultak. „Még diákkorunkban kezdtünk foglalkozni a négykezesekkel” – meséli a zongoraművész. „Ezeket persze minden zongorista szereti kipróbálni, és úgy tűnt, nem csak az életben passzolunk egymáshoz, hanem a hangszer mellett is. Természetesen a Zeneakadémián kitűnő tanáraink voltak, akiktől ennek a szakmának a különlegességeit is elsajátíthattuk. Olyan módon kell gondolkodnia az embernek, hogy azért is felelősséget kell vállalni, aki mellett ül, nemcsak a saját maga kezeiért” – állítja Zsigmond Zoltán. Jövőre is tartanának egy hasonló koncertet, amelyről csak annyit árult el a művész, hogy „egészen extra dolgokkal” készülnek, és olyan darabok kerülnek majd elő, amelyeket a szegedi közönség eddig még egyáltalán nem hallhatott, legalábbis ilyen formában. 2011-ben egyébként kétzongorás estet szerveznének.
