Kultúra

Egy pár az életben – egy pár a hangszer mellett

Egy pár az életben – egy pár a hangszer mellett

2010. október 21., csütörtök
Egy pár az életben – egy pár a hangszer mellett
A 15. Őszi Kulturális Fesztivál keretében lépett fel egy zenészházaspár, Pap Éva és Zsigmond Zoltán, a szegedi Zeneművészeti Kar DLA minősítésű docensei négykezes zongoradarabokkal a Katolikus Ház Dísztermében. A művész házaspár fellépéseivel immár 25 éve résztvevője a szegedi zenei életnek. A művészek Mozart, Schubert, Liszt, Brahms, Debussy, Ravel, Bartók és Stravinsky nagyszabású művei mellett már számos kortárs darabot is bemutattak modern zenei fesztiválokon. Az október 19-i jubileumi koncerten a Burney-szonáta és Ravel híres nagyzenekari Spanyol rapszódiájának szerzői átirata először csendült fel előadásukban – nagy sikerrel. „Mindkettőnket meglepett, hogy milyen nagy tetszést aratott Ravel, mert egy nagyzenekari mű zongoraátiratát adtuk elő, ennek ellenére nagyon kedvezően fogadták” – mondta el lapunknak Zsigmond Zoltán. Kérdésünkre, hogy mennyire megbecsült a zongora, a művész úgy reagált: attól függ, milyen zongorista játszik rajta. „Amióta a zongora nagyjából 150-200 éve elfoglalta helyét, azóta töretlen a népszerűsége. Úgy érzem, hogy a közönség azon része is, amely nem zongoristákból áll, többé-kevésbé beavatottként szemléli a zongorázást, ami annak köszönhető, hogy nagyon sokféle zenét írtak zongorára, vizuálisan egyszerűen látjuk a zongoristák kezeit, szinte látszódik, hogyan ’készül’ a darab, ami roppant izgalmas lehet a külső megfigyelőknek” – magyarázta Zsigmond Zoltán. „Nagyon népszerű a gyerekek körében is, sokan tanulnak zongorázni” – tette hozzá. A művész és felesége által előadott négykezes darabok különös figyelmet érdemelnek. „Először is, mint minden muzsikusnak, alapvetően jó zenei képességek kellenek a négykezesekhez. Ami speciálisan a zongorához kell, az egy olyanfajta hasonló gondolkodásmód, hasonló zongoratechnika, amely csak nagyon nehezen és hosszú évek alatt valósul meg igazán maradéktalanul” – árulta el a zongorista. Mint mondta, két, egyébként külön-külön kitűnő, de összeszokatlan zongorista nem valószínű, hogy tökéletesen tud együtt játszani. „Félig tréfásan azt szokták mondani, hogy akik együtt négykezeseznek, azoknak egyszerre dobban a szívük. És valóban: hasonló vérmérséklet, hasonló temperamentum, gondolkodásmód, és nem utolsó sorban hasonló képzettség kell hozzá” – sorolta Zsigmond Zoltán. Ezért is van az, hogy általában vagy ikrek, vagy testvér-, illetve házaspárok tudnak jól együttjátszani. Pap Éva és Zsigmond Zoltán már a középiskolától kezdve ugyanazoktól a tanároktól tanultak. „Még diákkorunkban kezdtünk foglalkozni a négykezesekkel” – meséli a zongoraművész. „Ezeket persze minden zongorista szereti kipróbálni, és úgy tűnt, nem csak az életben passzolunk egymáshoz, hanem a hangszer mellett is. Természetesen a Zeneakadémián kitűnő tanáraink voltak, akiktől ennek a szakmának a különlegességeit is elsajátíthattuk. Olyan módon kell gondolkodnia az embernek, hogy azért is felelősséget kell vállalni, aki mellett ül, nemcsak a saját maga kezeiért” – állítja Zsigmond Zoltán. Jövőre is tartanának egy hasonló koncertet, amelyről csak annyit árult el a művész, hogy „egészen extra dolgokkal” készülnek, és olyan darabok kerülnek majd elő, amelyeket a szegedi közönség eddig még egyáltalán nem hallhatott, legalábbis ilyen formában. 2011-ben egyébként kétzongorás estet szerveznének.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.