Búcsú Bánffy György színművésztől

Szeptember 3-án, életének 84. évében elhunyt Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a József Attila Színház művésze. A színművészt Korfun érte a halál. Németh János, a Dél-alföldi Versmondó Egyesület elnöke az alább olvasható sorokkal vesz búcsút a színésztől.

„

Gyuri

bácsi, te a magyar nyelv utazó nagykövete! A sors furcsa fintora, hogy nem a magyar eget láthattad utolsó földi pillantásodban. Pedig mindig is magyarnak vallottad magadat, ízes beszédedből a magyar rög lehelete áradt. Nem véletlen, hogy annyi magyaros rajzfilmben hallhattuk mesélő hangodat, magyar történelmi filmekben láthattuk játékodat. Mi, szegediek is sűrűn találkozhattunk veled, hiszen jöttél, ha hívtak, nemcsak színészként, hanem versmondó versenyek zsűrizésénél is elmaradhatatlan voltál. Nekem külön öröm volt, mikor az I. Juhász Gyula Vers- és prózamondó versenyre első szóra lejöttél hozzánk. Nem kellett tiszteletdíj neked, mert nem az érdekelt, hanem a fiatalok. A fiatalok, akik így, vagy úgy megfertőződtek a mostanság annyira háttérbe szorult magyar versmondással. A Juhász Gyula Művelődési Házban – már az is megszűnt – senkihez nem hasonlítható, jellegzetes hangoddal dicsérted, biztattad a versenyzőket, szülőket, akik akarva-akaratlan lenyűgözve hallgatták tanácsaidat. Őrzöm azokat a papírokat, melyre feljegyezted szálkás betűiddel mindenkiről, hogy mit láttál, éreztél minden egyes verselőadásnál. Lejöttél Szegedre, testben megöregedve, de lélekben fiatalosan lobogva, hittel és szeretettel osztottad a tanácsaidat. Mert feladatnak vetted, komolyan és alázattal hitted, hogy van egy művészeti műfaj, mely nem halhat ki.

Virág Lacival

, a Versmondásért Alapítvány titkárával beszélgettünk rólad. Vállaltad az Alapítvány elnökségét, személyes tekintélyedet vetetted be, ha kellett, csak azért, hogy hazánkban sehol ne maradhasson el versmondó verseny, legyen pénz rá, adjanak pénzt rá! Mert azt mondtad: a versmondás a legjobb drog a fiataloknak. Megemelkedik a lélek, és mámort oszt annak, aki mondja, és annak, aki hallgatja. Távozásoddal tovább üresedik Thália színpadán azoknak a szenzációs művészeknek a száma, akik gyerekkorunk meghatározó élménye volt. Legyen könnyű neked a magyar föld, és álmodj a jövő versmondó fiataljairól, színészeiről, akik továbbviszik a magyar nyelv ízét, zenéjét, megidézik a magyar írókat, költőket, élővé teszik a múlt és jelen magyar irodalmát.”