70 éves a második bécsi döntés

A magyar revíziós politika egyik legjelentősebb győzelmének tartott második bécsi döntést 70 éve, 1940. augusztus 30-án írták alá. A deklaráció értelmében Magyarország 43591 négyzetkilométernyi területtel és több mint 2 millió fővel gyarapodott a szomszédos Románia kárára. A szóbeszéd szerint a döntés kihirdetésekor a román képviselő eszméletét vesztette.

Az első bécsi döntést követően, a Felvidék és Kárpátalja déli részének annektálása után a revíziós politika figyelme a keleti területek felé fordult. A ’40-es évek elejére a feszültség közel háborús szintre fokozódott Románia és Magyarország között, miután az augusztus 16-24 közötti,

gróf Teleki Pál

miniszterelnök vezénylete alatt lezajlott tárgyalások kudarcba fulladtak. Miután a románok kénytelenek voltak átengedni a Szovjetuniónak Besszarábiát és Észak-Bukovinát, az újabb területi vita elintézését már a németekre szerették volna bízni. A náci Németországnak nem állt érdekében egy esetleges fegyveres konfliktus két leendő szövetségese között, valamint az értékes román olajmezők is veszélybe kerültek volna, így az ügyet maga

Joachim von Ribbentropp

külügyminiszter vette kézbe. A Bécsben tartott tárgyalások a magyaroknak kedvező eredménnyel zárultak: 43591 négyzetkilométer terület került visszacsatolásra, köztük a revizionisták legnagyobb álma, a Székelyföld is. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt, Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt. A Szovjetunió, akinek véleményét nem kérték ki a tárgyalások lebonyolításakor, a döntést érdekei megsértésének tartotta és nem fogadta el. A visszacsatolt területeken maradt nemzetiségiek természetesen nem örültek a kialakult helyzetnek, a területek visszafoglalását kisebb-nagyobb összetűzések lassították (például Ippen és Ördögkúton). A magyarság azonban kitörő örömmel fogadta az eseményeket, a két bécsi döntést és a későbbi, Jugoszlávia irányába történő területszerzéseket az etnikailag igazságtalan trianoni békeszerződés jogos felülírásának tartották. A II. világháborút követően a győztes hatalmak mindkét bécsi döntést semmissé nyilvánították, sőt a pozsonyi hídfő elvételével az ország területét még tovább csonkították. A területet katonailag megszállása alatt tartó Szovjetunió a hozzá etnikailag és kulturálisan közelebb álló országoknak kedvezett, Székelyföld magyar kézen tartásáról így szó sem eshetett. Öt évig sem loboghatott hát a magyar zászló Nagyváradon.

Illés Attila