Kultúra

Sörrel nem koccintunk! + FOTÓK

Sörrel nem koccintunk! + FOTÓK

2010. július 17., szombat
Sörrel nem koccintunk! + FOTÓK
Legenda vagy sem azt nem tudhatjuk biztosan, de a Sörrel Nem Koccintunk Mozgalom tagjainak nem is az írásos bizonyíték a lényeg, hanem egy olyan évszázados hagyomány ápolása, ami a mindennapjaink részévé vált: az 1848-49-es forradalom, az aradiak emlékezete, akiknek tiszteletére az igazi magyar ember nem üti össze a sörös korsót. „A nem koccintás hagyományának fennmaradása érdekében hívtuk életre 2006. október 6-án a szegedi Alsóvárosi Kultúrházban a Sörrel Nem Koccintunk Mozgalmat. Nem kívánjuk tétlenül hagyni, hogy nemzeti emlékezetünk újabb eleme tűnjön el a süllyesztőben. Nem akarunk egyesületté válni, nincs elnökség, nincs vezetőség, de vannak lelkes támogatók” – olvashatunk a mozgalom honlapján az alakulás céljáról. Egyes legendák szerint a kivégzett aradi vértanúk előtt tiszteleg úgy a magyar ember több mint egy évszázada, hogy a bajor sörivás – amit a Habsburgok is rendíthetetlenül műveltek – e jellemző mozzanatát, a korsók összeütését tagadják meg, hiszen a magyarok felett aratott győzelem, az aradiak kivégzése után is bőszen folyt a komlólé. Mások szerint a sörrel nem koccintás sokkal inkább a '48 utáni csendes ellenállás része volt, hiszen a sör jövedéki adója a Habsburg birodalmat gazdagította, míg a boré nem, így magát a sörivást tagadták meg, s ennek lett emblematikus kifejeződése a „sörrel nem koccintunk” fogalom. De lényegében mindegy is honnan ered pontosan eme nemes hagyományunk, aminek továbbadása azért is fontos, mert kevés nemzetnek van a mindennapokban is ilyen természetességgel megjelenő, a szabadságra, az egyenlőségre, a nemzeti függetlenségre és az összetartozásra emlékeztető mozzanata, mint nekünk. A Sörrel Nem Koccintunk Mozgalom tagjai e hagyomány életben tartásáért hívták életre szervezetüket, amihez több kocsma is csatlakozott már: kifüggesztették a mozgalom emblémáját, tájékoztatóját. Pénteken délután az alapítók s a legaktívabb tagok gyűltek össze Újszegeden az UTC-pályán rendes éves gyűlésükre, s Miklós Péter történész, majd Weszelka Attila irodalmár beszéde, valamint Kohári Nándor, a mozgalom egyik élharcosának a köszöntője után, csapra vertek egy hordó sört, s késő estig „gyakorolták” a mozgalom jelmondatát: sörrel nem koccintunk.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.