Legenda vagy sem azt nem tudhatjuk biztosan, de a Sörrel Nem Koccintunk Mozgalom tagjainak nem is az írásos bizonyíték a lényeg, hanem egy olyan évszázados hagyomány ápolása, ami a mindennapjaink részévé vált: az 1848-49-es forradalom, az aradiak emlékezete, akiknek tiszteletére az igazi magyar ember nem üti össze a sörös korsót. „A nem koccintás hagyományának fennmaradása érdekében hívtuk életre 2006. október 6-án a szegedi Alsóvárosi Kultúrházban a Sörrel Nem Koccintunk Mozgalmat. Nem kívánjuk tétlenül hagyni, hogy nemzeti emlékezetünk újabb eleme tűnjön el a süllyesztőben. Nem akarunk egyesületté válni, nincs elnökség, nincs vezetőség, de vannak lelkes támogatók” – olvashatunk a mozgalom honlapján az alakulás céljáról. Egyes legendák szerint a kivégzett aradi vértanúk előtt tiszteleg úgy a magyar ember több mint egy évszázada, hogy a bajor sörivás – amit a Habsburgok is rendíthetetlenül műveltek – e jellemző mozzanatát, a korsók összeütését tagadják meg, hiszen a magyarok felett aratott győzelem, az aradiak kivégzése után is bőszen folyt a komlólé. Mások szerint a sörrel nem koccintás sokkal inkább a '48 utáni csendes ellenállás része volt, hiszen a sör jövedéki adója a Habsburg birodalmat gazdagította, míg a boré nem, így magát a sörivást tagadták meg, s ennek lett emblematikus kifejeződése a „sörrel nem koccintunk” fogalom. De lényegében mindegy is honnan ered pontosan eme nemes hagyományunk, aminek továbbadása azért is fontos, mert kevés nemzetnek van a mindennapokban is ilyen természetességgel megjelenő, a szabadságra, az egyenlőségre, a nemzeti függetlenségre és az összetartozásra emlékeztető mozzanata, mint nekünk. A Sörrel Nem Koccintunk Mozgalom tagjai e hagyomány életben tartásáért hívták életre szervezetüket, amihez több kocsma is csatlakozott már: kifüggesztették a mozgalom emblémáját, tájékoztatóját. Pénteken délután az alapítók s a legaktívabb tagok gyűltek össze Újszegeden az UTC-pályán rendes éves gyűlésükre, s Miklós Péter történész, majd Weszelka Attila irodalmár beszéde, valamint Kohári Nándor, a mozgalom egyik élharcosának a köszöntője után, csapra vertek egy hordó sört, s késő estig „gyakorolták” a mozgalom jelmondatát: sörrel nem koccintunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.