Kékítőgolyó - Thealter-blog: első nap

Nem tudom kinek mit jelentettek

Balog József

indulatos szavai a 20. Thealter Fesztivál megnyitóján, én magam nehéz szívvel és komor gondolatokkal léptem át a „Zsina” kapuján.

Mert ez a húsz év személyesen húsz év az életemből, húsz nyár, húsz fesztivál. Sokszor és sok helyen meséltem ismerőseimnek azt a történetet, amikor húsz évvel ezelőtt nagyszobánkban még a földön, matracokon aludtunk. Reggel két apró lány mászott rá „ágyunkra”, testünkre, mancsaikkal kitapogatva arcunkat. Fürkészve szimatoltak, vajon ébren vagyunk e. „Annamari pssszt….!”, hallom Julcsi suttogását, „apa megint színházban volt!” A két neszező már legalább tíz éve rendszeres Thealter látogató, önkéntes, mindenes. Valahogyan nekik is életük részévé vált a fesztivál. Sok ez a húsz év, nehéz ennyiszer leírni és olvasni is. De azt nem hiszem, hogy felesleges, hogy jövőre esetleg már csak emlék. Mert hogyan húzzuk tovább a fonalat, ha itt sosem is árultak fonalat? A padlást kiutalták a teremtőnek, aki szép nagy műtermet rendezett be. A teremtő üveges, a teremtő gyalul, üvegcsékbe fog fel ezt azt, alkímiával foglalkozik. Ott fent a padláson. Miközben idelent gyárat vesznek egy euróért, munkásosztályt csomagban tízért. Elhagyatottan áll a csipkegyár és a csigatelep is, a külkereskedők nem tudják mi a szart vigyenek ki és mi a szart hozzanak be. Ez az élet. A sírásnak, zokogásnak kellene tanszéket alapítani a bécsi diplomáciai iskolában. Felvásároljon e gyárakat a költő is, legyen politikus, oktasson homorításra homárokat? Vagy foglalkozzon inkább a lüke fiú missziójával? Ki hozza vissza a néni rubintos kalaptűjét Kisinyovból?

Urbán András

színháza elidegenít, a szöveget a játéktól, a színészt a szerepétől, a nézőt az előadástól. Talán pontosan ez az, amiért mégis annyira otthon érzi magát minden résztvevő ebben a játékban. Visszajönnek az emlékek, a cikória illata, az indigó zizegése, a szürkeállományon átszúrt kalaptű. Mindez megvolt, ha elmúltál negyven. A világ önmaga tükörképe, teljesen mindegy melyik oldalon állsz. „…a teremtő azt mondta / a lüke fiúnak (futárjának) / naponta bejárt az elfekvőbe / azt mondta ha nincs fonál / hozzon cikóriát…”

Kosztolányi Dezső Színház – Urbán András Társulata (Szerbia) – Tolnai Ottó: A kisinyovi rózsa – avagy Manhattan

Játszódik a Green Doorban, Palicson, egy Tolnai-felolvasáson, ahol Kosztolányi Dezső (Színház) átbukik, átesik a Tolnai Lexikon kartonfedelén, úszás, úszás… via Chicago… Író: Tolnai Ottó Szereplők: Béres Márta, Erdély Andrea, Mészáros Árpád, Mészáros Gábor, Buza Ákos, Mikes Imre Elek Dalok, zene: Mezei Szilárd Munkatársak: Úri Attila, Úri Szűcs Szilvia Rendező: Urbán András

Petró János