Kultúra

Juett: A képet mélyen meg kell érteni

2010. július 28., szerda

Nicholas James Juett az angliai Cambridge-ben – Szeged testvérvárosában – élő művészként egy évvel ezelőtt kezdte el azt a projektet, amelyben a tradicionális festészeti médiát összekapcsolta a könnyen használható, kézi telefonos kamerával. Egyik szegedi itt tartózkodásakor a Reök-palota egyedülálló épülete is megihlette, Cambridge melletti stúdiójában, a Wysing Arts Centre-ben hónapokon keresztül dolgozott festményén. Kiállítása szeptember 12-ig látogatható. A művésszel sajátos technikájáról és új ötleteiről is beszélgettünk.– Nem először jár Szegeden, a Reök-palotáról készült képei is erről árulkodnak. – Ez egy nagyon szép város, és már ötször jártam itt, így térkép nélkül is kiismerem magam. Szeged városa és az egyetem bizony megüti Cambridge városának és az egyetemének színvonalát.

Nicholas minden kedves látogatót arra biztat, hogy hozza magával mobiltelefonját, fényképezőgépét, hogy lehetősége nyíljon legfőképpen az inverz beállítások kipróbálására (szépia, fekete-fehér, színes). A teljes installáció ösztönzi a nézők aktív részvételét, akik nemcsak a fő festmény létrehozásának folyamatát kísérhetik figyelemmel, de részt vehetnek a mobiltelefon használata során a színek és ecsetvonások átalakításában és újrateremtésében is. Ezúton kapcsolatot teremthetnek a fő festménnyel, és rögzíthetik saját élményeiket és tapasztalataikat, amiket másokkal is megoszthatnak. A Reök területén található wifi ingyenes használatával és a Bluetooth bekapcsolásával alkalom nyílik a művésszel kapcsolatot teremteni, aki kisméretű fájlokat tud küldeni a folyamatban levő munkáiról.

– A tárlat középpontjában egy a Reök-palotáról készített festménye áll, ennek a perspektíváját vezeti tovább a környező falakon, különböző nézetből láthatjuk az épületet – a cambridge-i képei mellett. A padlón látható szalagkompozíció pedig a város térképét jelképezi a Reök-palota körül, egészen a Tiszáig. Mostani itt tartózkodása során talált-e olyan témát, ami egy újabb munkához adhat esetleg ötletet? – Igen, érdekes módon. A Reököt már megmutattam Angliában és más országokban is, most szeretnék egy másik épületet megörökíteni. Más országokban is a múzeumokat keresem, de általában nem a fővárosiakat. Amit Szeged nemrégiben adott nekem, az az, hogy ez a város megérinti szíveket. Tegnap voltam a kedvenc helyemen, az Anna-fürdőben. Terveztem egy projektet már Cambridge-ben is, Rózsa a folyón címmel, most egy olyan festményre gondolok, amin tárgyak úsznak a vízen, ugyanis ez megengedi, hogy kísérletezzem a színekkel. Ma kétszer voltam a fürdőben, csak ültem a buborékoló vízben, néztem a hajnalt, és ahogy a fény megváltozott, éreztem a vizet. Amikor festek, emlékeznem kell, hogy a vízben és a víz alatt vagyok, nem csak a felszínen. És azt gondoltam, heuréka, megtaláltam a megoldást. A természetes fény. Néztem, ahogy a felhők elmennek és a fények változnak. Félelmetes a vízben lenni a sötétben, de ahogy jön a fény, minden rendben lesz. Nem elég képet készíteni emberekről, épületekről stb. Mélyen meg is kell érteni azokat. – A most kiállított képein több helyen is megjelenik a mobiltelefon, és mint mondja, a képekhez a készülékét használta, hogy az eredeti kép változatait különböző színnel és nézetből megfesthesse. Mit gondol, azzal, hogy a digitális technika is bekerült az eszköztárba, ez egyben a hagyományos festészet végét is jelentheti? – Ennek a technológiának az az egyik célja, hogy megmutassa, hogy magának a festészetnek soha nem lesz vége. 2008 óta használom ezt a telefont, hogy mindent dokumentálhassak. A hagyományos festészet fotografikus, és vannak, akik jól csinálják, de a festőknek meg kell találniuk a saját hangjukat. – Augusztusban Cambridge-ben fogad a Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány által támogatott három fiatal művészt. – Devosa Iván (a Sófi-ösztöndíjklub egyik tagja – a szerk.) révén ismerkedtem meg Bubla Éva festőművésszel és Márkus Róberttel, valamint Szakács Nórával, akik fotóznak. Láttam a műtermüket és az alkotásaikat, és akkor jött az ötlet, hogy bemutatom a testvérvárosunk művészeit a cambridge-i galériánkban. Ez egyébként nem egy kereskedelmi galéria, mindannyian fizetünk, hogy kiállíthassunk, jelenleg 28 tagot számlálunk. Sok munkámba került, hogy ezt a különleges és nem szokványos bemutatót összehozzam. Fantasztikus lesz, a munka az én lakásomban fog folyni, és amikor megérkeznek olyan nagy tisztelettel mutatom majd meg nekik a várost, mint ők most nekem.

Reök-palota