A 81. Ünnepi Könyvhét nem múlhat el a szegedi írók nélkül. Ennek jegyében mutatták be immár tizenharmadik alkalommal a Szegedtől Szegedig Antológia idei köteteit, de június 5-én a Szegedi Írók Napján is ez alkalomból gyűltek össze beszélgetni a szegedi írók - Sándor János, Simai Mihály, Szilasi László, Szuromi Pál, Tarnai László és Tóth Béla - Veszelka Attila, a Szegedi Írók Társasága elnökének vezetésével. A Szegedi Írók Társasága arra vállalkozott, hogy Szegeden élő, illetve innen és a környékről elszármazott írókat, költőket, esszéistákat, sőt általában a művészeket összefogja, egyfajta érdekvédelmi szervezetükké váljon. Tevékenységébe tartozik, hogy megjelenésre segíti az az írók alkotásait, pályázatokkal támogatja a kiadványokat. A szegedi írókat szolgálja a Szegedi Szépírás című újság, illetve a Szegedtől Szegedig Antológia is, amely immár tizenharmadik alkalommal jelent meg az idei könyvhétre. „Ápoljuk a külhoni kapcsolatokat is határon túli magyar művészekkel” – beszélt portálunknak tevékenységükről Veszelka Attila (alsó képünkön jobbra). Felolvasóesteket tartanak, ápolják a helyi hagyományokat, koszorúzásokon, megemlékezésen vesznek részt, emléktáblákat helyeznek el, mint például legutóbb Petri Csathó Ferenc méltatlanul elfeledett szegedi költőnek. Kérdésemre, hogy mit jelent szegediség a mai magyar irodalomban, Veszelka Attila elmondja: létezik egy balliberális írócsoportosulás, amely következetesen tagadja a lokális értékeket. „Ők globálisan, kozmopolita módon gondolkodnak és következetesen tagadják a helyi értékeket, így azt is, hogy van szegediség a mai magyar irodalomban. Pedig ők is abból élnek, amit innen vittek például Budapestre” – így a Szegedi Írók Társaságának elnöke. Sajnos még mindig „Budapest-Magyarország” van, a vidéki művészek gyakorta méltatlanul elsikkadnak – tárta szét a kezeit Veszelka Attila. „Ennek a városnak évszázadok óta olyan kisugárzása, olyan helyi értékei vannak, amelyek meghatározzák a benne élő művészek gondolatvilágát. Jól megfigyelhető ez például Temesi Ferenc esetében is, aki innen indult a Tündér utcából, innen vitte magával mindazt a kincset a batyujában, amiből él ezidáig – Budapesten. Mert azt mondják, hogy Szeged nem megtartó, hanem felnevelő város” – összegez Veszelka Attila. Hozzáteszi: ha valaki valamit el akar érni, akkor Budapestre megy és ott harcolja ki a helyét, ha Szegeden marad, gyakorta elsikkad, akármilyen nagy művész is, mindig vidékiként tekintenek rá, mint Petri Csathó Ferencre vagy Baka Istvánra annak idején. „Akik feljutottak Budapestre, mint Temesi Ferenc, Szepesi Attila, Veress Miklós, Ördögh Szilveszter – akik innen táplálkoztak, vitték a szegediséget, ezt a szellemet, mind-mind jó hírű, kiváló nevű művészek. De sokan vannak még szegedi kiválóságok, akik nagyszerű kvalitásokkal rendelkeznek, mégsincsenek a saját helyükön” – magyarázta portálunknak a társaság elnöke. Hallgassa meg Sándor János rendezővel, a Zengerájtól a kabaréig című kötet írójával készített hanganyagunkat!Hallgassa meg Kerek Attilával, a városháza protokollfőnökével készített hanganyagunkat!Hallgassa meg Majzik Istvánnal, a Bába Kiadó ügyvezetőjével készített hanganyagunkat!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.