Az Emlékezz rám (Remember me, hazai bemutató: 2010. május 6.) nem egy tömegeket vonzó alkotás, még akkor sem, ha a manapság oly nagy rajongótábornak örvendő Robert Pattinson (Alkonyat és az Újhold hideg mosolyú vámpírja) játssza a főszerepet. A hazai mozikban már műsoron futó romantikus dráma elgondolkodtató kérdésekkel és hiteles alakításokkal ragadja magával a nézőt. Tyler (Robert Pattinson) egy 20-as évei elején járó, komor hangulatú srác, akinek viszonya megromlott édesapjával, Charlesszal (Pierce Brosnan), miután a család elveszítette legidősebb fiúgyermekét. Tyler minden nap visszaemlékszik testvérére, egy naplón keresztül „kommunikál” vele. A veszteség teljesen rányomja bélyegét életére, nem képes célokat kitűzni és harcolni azokért. Egyetlen lelki támasza kishúga, akiért bármire képes lenne, aki mint napsugár szűrődik át a sötét felhőtakarón, mely beárnyékolja hősünk életét. Egy nap azonban komoly nézeteltérésbe kerül egy nyomozóval, miután utcai harcba keveredik egy átmulatott éjszaka alkalmával: élete ekkora vesz fordulatot. Legjobb barátja ösztönzésére udvarolni kezd a rendőr lányának, a veszteség okozta mardosó ürességet már szintén jól ismerő Allynek, mintegy bosszúképp. Tyler azonban beleszeret a ragyogó kék szemű, ártatlan lélekbe, ettől kezdve pedig ez a szál, noha egy csodálatos szerelem alakulását mutatja be, egyre feszültebbé válik a kapcsolatban rejlő titok miatt. Két, indulatokkal teli család, a veszteséget feldolgozni képtelen emberek kálváriája bontakozik ki a vásznon, mely a játékidő utolsó negyedében feloldódni látszik. De a legfőbb fordulópont, mely életeket változtat meg, csak a film utolsó jeleneteiben következik be. Ami a színészi alakításokat illeti, mindenképp pozitívan értékelendő Robert Pattinson teljesítménye, aki hitelesen formálja meg a világtól idegen fiatal férfi szerepét: játszik, alkot, elhitet. A környezetében lévő tárgyak mindegyike visszaadja azt a hangulatot, amely a főhős lelkében tombol. Lázadó viselkedése egyetlen emberrel szemben nem működik csupán, az apát megformáló Pierce Brosnannel, akinek játéka szintén dicséretet érdemel, az érzéketlen apaszerepben igazán otthonosan mozog. Külön kiemelendő a lánytestvért megformáló kislány, Ruby Jerins alakítása, aki mindenféle erőltetett mimika nélkül játssza el az érzékeny lelkű művészpalánta szerepét. A legmeghatóbb jelenetek többségében övé a főszerep. A film melankolikus s egyben nyomasztó hangulatát a színek erőteljesen fokozzák, a megszokottnál kissé fakóbb kompozíciókkal találkozunk. A cselekmény menete lassú, a beállítások hossza is az átlagosnál több ideig tart, ezáltal van módunk elidőzni a szépen koreografált snitteken, s igazán átvenni annak a bemutatott világnak a légkörét, mely meglehetősen közel áll a való világéhoz. A film olyan karakteres kérdésekkel foglalkozik, mint a veszteség feldolgozása, a szerelem tényének befogadása, a család összetartó ereje, ugyanakkor a válaszok hangsúlyozzák: a fájdalmat elkerülni nem lehet, de szembenézni és megharcolni vele kötelező, s ez a küzdelem tesz bennünket azzá, akik vagyunk, és megtanít értékelni életünk elillanó, boldog perceit. A félelem a fájdalomtól, az emberektől, akik érzéseket keltenek bennünk, s megsebezhetnek, nem lehet tántorító, hiszen, hogy a filmet idézzem: „Az ujjlenyomatunk nem kopik el a megérintett életektől” – általuk formálódunk, erősödünk, s nem utolsósorban: érzünk. Emlékezz rám (Remember me) színes, feliratos amerikai filmdráma. Rendezte: Allen Coulter.
