Buda Gábor: Őszinteség, vidámság és komoly felelősség + FOTÓK
2010. május 15., szombat
„Szokás szerint” újabb kitűnő hangulatú koncertet tartott Szegeden az Alma együttes, ahol a közönség átlagéletkora leginkább a 10 évet közelítette – alulról... A gyerekeknek szóló előadásokról, a verszenésítés fontosságáról és felelősségéről, népszerűségről és a művészet iránti alázatról beszélgettünk Buda Gáborral, a zenekar vezetőjével. – Nagy rajongótábor alakult ki az együttes körül, egy internetes fórumon például a gyerek-közönség „szupersztárjainak” tituláltak benneteket. – Ajaj! (nevet) Örülünk neki, de ezt az eredményt leginkább 14 év kemény munkájának tudom be. Népszerűségünket köszönhetjük a minket régóta reklámozó Minimax tévécsatornának is, de a siker igazi magyarázata, hogy a csapatunk – egy jól működő csapat – folyamatosan dolgozik ezért. Ebben a zenekaron kívül benne van a menedzserünk, Buda Tímea és az asszisztense, Szabó Pál áldozatos munkája is. Természetesen köszönettel tartozunk a költőknek, íróknak és persze a gyerekeknek, akik megszerették az együttest. A sors kegyeltjének tartjuk magunkat és ezzel nem élünk vissza: igyekszünk megfelelni a felénk irányuló elvárásoknak. – Eredetileg nem gyerekeknek szóltak a műsoraitok. – Megalakulásunk után 6-8 hónappal kértek fel minket először egy gyerekelőadásra, és azon a koncerten el is dőlt a sorsunk. A gyerekek körében ugyanis akkor sikert arattunk, hogy az ottani nevelők és szülők sorra újabb előadásokat kötöttek le, így adták tovább hírünket és elérhetőségeinket. Végleg akkor döntöttünk a kizárólag gyerekeknek szóló műsorok mellett, amikor egy-egy esti órákban kezdődő Ady-előadásunkra az elvetemült szülők behozták a kisgyerekeket, akik aztán a számukra érthetetlen Héja-nász az avaron vagy A Hortobágy poétája helyett inkább az Almamániát vagy A paprikajancsi szerenádját kérték volna. Rájöttünk: nem fog menni, hogy felnőtteknek és gyerekeknek is játsszunk. Úgy érzem, valójában a gyerekek választottak minket, és mi ezt egyáltalán nem bánjuk, hiszen ők valóban kellemes, jókedvű közönség, akik szó szerint és átvitt értelemben is életben tartják a zenekart.
Az őszinteség mindennek a kulcsa
– A gyerekeknek szóló műsor egészen más előadói stílust követel meg tőletek, mint a felnőttek előtt játszó zenekaroktól? – Így van, teljesen mást kell csinálni a kicsik előtt a színpadon. Játszani kell, jól kell éreznünk magunkat előttük és legfőképpen őszintének kell lennünk velük. Sok zenész kolléga mondja, hogy én erre születtem, szinte megmaradtam gyereknek – és ez így igaz. Abban a pillanatban, amikor kilépek eléjük, valami történik bennem és csak játszani szeretnék velük. Amíg ez jó érzéssel tölt el és őszintén tudom csinálni, illetve amíg a gyerekekkel megtalálom a hangot és ők is jól érzik magukat velem, addig ez számomra nem okozhat gondot. – Láthatóan az együttes többi tagja is élvezi ezeket a fellépéseket. – Amikor az ezredforduló táján egy 8 hónapos szünet után újjáalakult a zenekar, eleve olyan zenészeket kerestem, akik szívesen vállalták, hogy gyerekek előtt játsszanak. Az együttes tagjai nevében is bátran mondhatom: sosem bántuk meg, hogy efelé fordultunk. Mindenki őszintén szereti ezt csinálni, jól érezzük magunkat ebben a produkcióban. Valamennyien (Maroevich Zsolt, Szabó Tibor, Székely Zoltán, Berkesi Alex) profi zenészek, zenei végzettséggel és tapasztalattal – ezért is tartjuk fontosnak, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötnünk. Azért mert gyerekeknek játszunk, elég volna egy kísérőmechanikás szintetizátorral előállni vagy azt mondani, hogy: „egy a-moll, egy C-dúr és kész a dal”? Mi arra törekszünk, hogy mindig magasabbra rakjuk a mércét. Remélem, a kiadványainkon és koncertjeinken is meglátszik: mindent megteszünk azért, hogy méltó produkciót tegyünk le a közönség elé.
Balatoni nyár – gyerekszemmel
– Legújabb kiadványotok a gyerekkönyveivel népszerűvé vált Bartos Erikával közösen készült. – A Balaton című mesekönyv és CD több szempontból is különleges. Erikáról tudvalévő, hogy nagyon jól ért a gyerekek nyelvén: a meseszövése, írásainak és rajzainak hangulata magával ragad kicsit és nagyot egyaránt. Ő most kivételesen nem rajzolt, hanem aprólékosan kidolgozott gyurmaképekkel illusztrálta ezt a mesekönyvet, ami fantasztikus teljesítmény részéről. Az általunk előadott 13 dalban pedig mi is igyekeztünk a legmagasabb színvonalon visszaadni Erika verseit. Ilyen jellegű kiadvánnyal még nem álltunk elő, itt szerves egységet képez a könyv és a lemez, de nem a kötet verseit zenésítettük meg, nem egy musical van a CD-n. Balatoni hangulatokat igyekeztünk visszaadni dalainkkal és azt hiszem, az album komoly nevelő hatással is bírhat a gyerekekre. A Balaton legtöbbünk számára egy kellemes élményt, szép emlékeket, romantikát jelent – gondoljunk csak a KFT Balatoni nyár című számára, amit mindenki át tud élni, érezni. Ezeken túl azonban van a tónak egy magyarok számára is kevésbé ismert arca: a környező természetet (állat-,növényvilágot) és a tavat körülölelő falvakat és városokat nem ismerjük eléggé. Ez most a gyerekek nyelvére lefordítva megtalálható a könyvben és a lemezen. Aki szereti a Balatont, annak ez akár kötelező tananyag is lehet.
A megzenésített vers közelebb visz a költészethez
– A megzenésített versek vagy a saját dalok felé hajlik inkább az Alma együttes? Úgy tűnik, ez utóbbiak népszerűbbek a koncerteken.– Igen, így van, bár azért most is úgy 95 százalékban klasszikus és kortárs költők megzenésített verseit játsszuk. Előfordul, hogy alkalmanként írok egy-egy tematikus dalt (ilyen volt például a Szuperkukák, a születésnapos dal vagy éppen az Almamánia), de ez csak szép kirándulás számomra, hiszen tisztában vagyok vele, hogy én nem vagyok költő. Nagyon szeretek olvasni, szeretem a verseket – de ameddig rengeteg kiváló költőnk és számtalan jobbnál jobb vers van, addig megírhatok ugyan néhány dalszöveget, és örülhetek is, hogy ezek népszerűek lesznek, mégis a költészet a legfontosabb. – Azzal, hogy kortárs költők verseit zenésítitek meg – akik gyakran éppen a gyerekek mindennapi élethelyzeteiről írnak –, talán még közelebb viszitek dalaitokkal a költészetet a kicsikhez. – Nekem van egy mottóm, amit Ambrus Kamill A költészet című versének zárósoraiban találtam meg: „A dallamon a szó, / Szavakban a világ”. Számomra ez nagyon szép ars poetica: a dallam hordozza a szavakat, hogy segítse megérteni számunkra a szavakban lévő világot. Viszont az értelem, a tudás mind a szavakban, a költészetben rejlik. Egy példával élve: József Attila Kései siratóját bárki megírhatná, hiszen csak egy toll kell hozzá és az ismert magyar szavak megfelelő sorrendbe rakosgatása... Mégis, hogy mindannyian megkönnyezzük azt a verset, ez az, amihez a költők értenek – én pedig annyira nem, hogy inkább csak rímkovácsnak vagy rímfaragónak nevezhetem magam. Én szívesen játszom és bohóckodom a gyerekekkel, de akkor is a költészet az első. Az Alma együttes mindig is a megzenésített versekről szól majd, bár valószínűleg a későbbiekben sem az esetleg megszokott vagy elvárt stílusban fogunk dallamot adni a költeményeket. Nekem pont az a lényeg, hogy a gyerekek ne csak üljenek az előadás alatt, hanem igenis kiabáljanak, táncoljanak és éljék bele magukat egy-egy dalba. Amikor pedig iskolába kerülnek, örömmel ismernek majd rá a már régen megtanult Weöres Sándor-, Gazdag Erzsi-, Zelk Zoltán- vagy Romhányi József-versre. Ez igenis egy küldetés, mi ezt vállaltuk fel. A mai világban a gyerekeknek, de a szüleiknek is rendkívül nagy szüksége van humorra, jókedvre, könnyedségre. Miért kéne, hogy a gyerekek koravének legyenek és bugyuta tévéműsorokon nőjenek fel? A gyerekeknek adjuk meg a gyerekkort: játsszunk, zenéljünk velük, ismerkedjenek meg a magyar irodalommal, kapjanak élményeket és akkor rendben lesz a jövő generációja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.