Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Ásatás után: képek a restaurátorműhelyből

Ásatás után: képek a restaurátorműhelyből

2010. május 24., hétfő
Ásatás után: képek a restaurátorműhelyből
2008 júliusában kezdték meg az M43-as vonalának régészeti feltárását, amit a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat koordinálásában a szegedi Móra Ferenc Múzeum és az ELTE Régészettudományi Intézetének szakemberei végeztek. 2009 májusában a terepmunka befejeződött, jelenleg a leletek restaurálása folyik, ezért ellátogattunk az új múzeumi raktárbázis restaurátorműhelyébe. Az őskortól az Árpád-korig majdnem minden régészeti korszak, illetve a Dél-Alföldön előforduló több kultúra képviselteti magát a leletanyagban. Elsősorban nagymennyiségű kerámiaanyag érkezett be a restaurátorokhoz. Nagyon ritka az az eset, amikor ép edényekkel dolgozhatnak a szakemberek – ezek általában síredények. A restaurálásnak három fázisa van: a tisztítás, a konzerválás és maga a restaurálás. Töredékesen érkezett be kerámiaanyag, fazekak, edények, fedők maradványai kerültek a restaurátorok kezei alá – tájékoztatott Dobó Bernadett (alsó képünkön), a Móra Ferenc Múzeum restaurátor csoportvezetője.

A kerámia útja

„A beérkező nagy mennyiségű csont- és kerámiaanyagot az ideiglenes raktárban fogadjuk, itt történik az anyagok fajtánkénti csoportosítása” – magyarázza a szakember. Külön gyűjtik az ember-, és külön az állatcsontokat, melyek a tisztítás után az antropológus szakemberekhez kerülnek. A kő, fém, a patics stb. alapanyagú tárgyak szintén külön csoportot alkotnak. Innen a mosóba kerülnek a leletek, ahol a tisztítás, illetve esetenként a savazás is történik. Ez utóbbi műveletet elsősorban a kerámiaanyagoknál alkalmazzák. Előfordulnak ugyanis olyan szennyeződések, amelyeket vízzel nem lehet eltávolítani. Tovább követve a kerámia útját, a tisztított leletanyagok a válogatóhelyiségbe kerülnek. Objektumonként terítik fel őket az asztalra, minden objektumot egy belső cédula kísér, mely információkat hordoz magáról a lelőhelyről. Ezután következik a „legózás”, az összeillő kerámiatöredékek keresése. „Perem-, fenék- és oldaltöredékek szerint csoportosítjuk a leleteket. Fontos az anyag színe, vastagsága, a töredékek pl. homokkal, apró kaviccsal, pelyvával stb.- történő soványítása, ez ugyanis befolyásolja a tárgy készítése során az agyag fizikai tulajdonságait, mint például a hőállóságot, vagy a jobb tartás a tárgy készítése közben– tudtuk meg Dobó Bernadettől. A kiegészítésnél a teljes profillal rendelkező edénytöredékekkel dolgoznak, vagyis olyan kerámiaedényekre koncentrálnak, amelyeknek van hasa, pereme és feneke, még ha nem is folytonos a tárgy. A kerámiatárgyaknál plasztilinnal vagy fogtechnikai viasszal leveszik a negatívot az edények ép feléről, átfordítják a hiányzó részre és erre hordják fel a földfestékkel színezett gipszkiegészítést. A gipsz megkötése után történik a forma kialakítása, az anyag megmunkálása kézi szerszámokkal.

„Vasfegyelem”, avagy a fémtárgyak megőrzése

A fémek palettája is színes: vas-, bronz-, ezüst- és ónozott bronztárgyak egyaránt érkeztek az M43-as nyomvonaláról. Természetesen a fém anyaga határozza meg a kezelés módját. Épp ezért egy feltáró tisztítással kezdődik a restaurálás folyamata, amely során kiderül, hogy mi maga az alapfém. Ez határozza meg a kezelés módját, emellett pedig kiderül az is, hogy látható-e a tárgyon valamiféle díszítő motívum, vagy a készítés technikára utaló nyomok. A fémek tisztítása mechanikusan és kémiai úton egyaránt történik. A fémek esetében a konzerválás folyamata is érdekes, ugyanis a szakembereknek hosszútávra kell megőrizniük a letűnt korok tárgyait, a művelet elsődleges szerepe a korróziós folyamatok megállítása. A konzerváló anyagok ezért elszigetelik a tárgyat a környezettől. „A régészeti fémtárgyak esetében sohasem használunk fémmel való kiegészítést, ezzel ugyanis elektrokémiai folyamatok indulhatnak meg, amelyek a tárgy pusztulását okozhatják, ezért mindig műanyaggal történik a pótlás, amit ugyanúgy színeznek, mint a kerámiatárgyak esetében a gipszet” – hívja fel a figyelmet a szakember. Dobó Bernadettől azt is megtudtuk: a kiegészítés azért fontos, mert egy fizikailag stabil tárgyat mindig könnyebb raktározni, vagy kiállítani, mint egy sérültet, hiszen maga a sérülés további sérüléseket is eredményezhet.
Móra Ferenc Múzeum M43 ásatás restaurálás

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo