Kultúra

Széchenyi-sors: mindig lehet tenni a hazáért + HANG

Széchenyi-sors: mindig lehet tenni a hazáért + HANG

2010. április 20., kedd
Széchenyi-sors: mindig lehet tenni a hazáért + HANG
„A halál tényei vagy a tények halála – Széchenyi utolsó húsvétja” címmel tartott előadást Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum nemrégiben kinevezett főigazgatója a szegedi Móra Ferenc Múzeumban április 19-én. Széchenyi személyisége mindig bizonyos mértékig rejtély marad az emberek számára, halálát pedig a mítosz homálya lengi be – persze a szakember másként látja… „A magyar nemzet mint történelmi közösség úgy gondol a múltjára, hogy az a legszorosabb kapcsolatban van a jelennel és a jövővel. Úgy érezzük, hogy a jelen lehetőségeit meghatározzák a múltban lezajlott események, és kevésbé vagyunk annak tudatában, hogy az, ahogyan mi a jelenünkkel foglalkozunk, meg fogja határozni a jövőt, amiben élünk majd. Nagyjainkra visszagondolni mindig lehetőség beszélni a jelen problémáiról is” – mondta el portálunknak a Széchenyivel kapcsolatos diskurzusokról Csorba László. Hozzátette: a nemzetről való gondolkodás sokak számára a mitikus gondolkodással azonos, a nemzethez való viszony szerkezetében nagyon hasonlít a vallásos közösséghez való viszonyra. Ugyanakkor tény, ami tény: a magyar történelem egyik legragyogóbb alakjáról el kell fogadnunk, hogy lelkibeteg, elmebeteg volt – ez legalább olyan nehéz és bonyolult dolog, mint szembenézni Széchenyi halálának kérdéseivel. „Az a lenyűgöző az ő életútjában, hogy mindenki számára azt mutatja: nem létezik olyan körülmény, olyan emberi nyomorúság vagy borzasztó sors, ahonnan ne lehetne tenni a hazáért. Még egy idegbeteg egy elmegyógyintézetben is tud munkálkodni azért a közösségért, amelyhez tartozik. Széchenyi sorsa ezt is üzeni számunkra: a beteg ember is teljes értékű, és tud tenni a hazáért” – magyarázta a professzor. Hiába ismerjük a Széchenyi belső világáról lenyűgöző mértékű információkat szolgáltató naplókat, mégis a legmodernebb ideg- és elmekórtan sem képes meghatározni, hogy mi is volt az ő valódi baja. A gróf állapota 1848 nyarán drámaian leromlott. Oly mértékű idegösszeomlás, az egész személyiség összeomlása következett be, hogy orvosa – aki eredetileg csak Nagycenkre akarta őt elvinni Pestről – döntése alapján a döblingi – abban a korban elsőrangú és nagyon modernnek számító – gyógyintézetbe vitték őt. Ekkor már önveszélyes volt, többször kísérelt meg öngyilkosságot az út közben. Sok félreértés kering e téren is Széchenyi körül, de a tények alapján le kell szögeznünk: Széchenyi valóban beteg volt, csakhogy ez az ideg- és elmebetegség nem a logikáját és a memóriáját érintette, hanem elsősorban az érzelmi világát – hangsúlyozta Csorba László. Széchenyi betegségének nagyon fontos eleme volt az, hogy úgy érezte, ő ébresztette fel a nemzetet, ő indította el az átalakulási folyamatokat, tehát mindenért, ami a forradalomba, szabadságharcba torkollott, azért végső soron ő a felelős. Ez olyan mértékű önvádat és felelősségvállalást eredményezett, amit a tények valójában nem magyaráznak – fejtegette a professzor. A halál tényét illetően Csorba László nem szkeptikus: „Egyértelműen kijelenthető, hogy Széchenyi öngyilkos lett, de a történésznek azt is hozzá kell tennie, hogy közvetett bizonyítékok alapján tudunk erre következtetni. A rendőrségi vizsgálat során megállapították, hogy Széchenyi bal keze fekete volt a lőportól. Megőrződött a nagycenki plébános, Tolnay Antal feljegyzése, amelyben leírta, hogy Széchenyi egyszer elmagyarázta neki, hogy miként kell ’sikeres’ öngyilkosságot elkövetni. Ebben az áll, hogy a bal kézzel kell a szemhez tartani a pisztolyt” – összegzett a főigazgató. csorba_laszlo_totrtenesz02_gsHallgassa meg Csorba László történészprofesszort Széchenyi István betegségéről és haláláról!
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.