Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Kultúra

László Gyula centenáriumi kiállítása a múzeumban

László Gyula centenáriumi kiállítása a múzeumban

2010. április 23., péntek
László Gyula centenáriumi kiállítása a múzeumban

Megtalálni a holtakban az élőt

László Gyula régész, történész születésének centenáriuma alkalmából nyílt kiállítás a Móra Ferenc Múzeumban. A sokoldalú tudós régészeti és képzőművészeti munkáját párhuzamosan végezte. Neve a kettős honfoglalás elméletével kapcsolódott össze, mely szerint a magyarság egy része, vagy talán zöme is Árpád magyarjainak bejövetele előtt már itt lakott a Kárpát-medencében. Felgyő-Űrmös tanya lelőhelyen 1955 és 1977 között, vagyis kisebb nagyobb megszakításokkal 22 éven át ásatott a legendás régész, László Gyula. A tekintélyes szakember nevéhez egy honfoglaláskori falu feltárása fűződik e területen. Bár – egyesek szerint – nem azt találta meg, amit keresett, mégis igen jelentősnek mondható a feltárás, hiszen korábban csak a vezérek, az előkelő emberek sírjait vizsgálhatták, itt viszont bepillantást nyerhettek az akkori régészek a honfoglaló mindennapok életébe is. Előadásaiban sohasem leletekről, vagy csontvázakról beszélt, hanem szinte megszemélyesítve, élőként mutatta meg a hallgatóságnak a tárgyak és csontok mögött rejtőző embereket, ahogy ő fogalmazott: „megtaláltam az élőket a holtakban”. A mostani centenáriumi kiállításon a felgyői ásatás számos lelete mellett elsősorban László Gyula képzőművészeti alkotásaival, könyveivel, festményeivel ismerkedhet meg a látogató.

A kettős honfoglalás elmélete

László Gyula neve a kettős honfoglalás elméletével lett közismertebb, mely szerint a magyarság egy része, vagy talán zöme is Árpád magyarjainak a bejövetele előtt már itt lakott a Kárpát-medencében. Vagyis két magyar történelem van. A magyar föld népéé és a nemességé. Az első az első honfoglalás fehérmagyarjaié, az onugoroké, a legyőzött, jobbágysorba került parasztnépé, a másik pedig Árpád népének, a hódítók, a harcosok rendjének, a későbbi nemesség alapjának történelme.

A tudomány és művészet kettősége

A művészet szeretetét lírai alkatú édesanyjától, a tudomány szeretetét pedig édesapjától kapta útravalóul. „Hol festő szerettem volna lenni, hol régész és a székely őstörténet megírója. Ez a két természet nagyjában hétesztendőnként váltakozott bennem... Amikor az egyik kifáradt, erőre kapott a másik” – vallotta 1991-ben. „…csinálom, amire a sorsom kényszerít. Nem azt, amihez kedvem van, hanem amire a sors kényszerít. Ha most rajzolnom kell, akkor azt teszem, ha meg írnom kell, akkor írok, tehát ilyen kényszerítésekből formálódik tovább ez a kettőség az életemben. Kétféle rajzaim vannak: Elsőül vonalrajzok, főként meztelen leányokról. Egyetlen vonallal készültek… Általában inkább vonalmuzsika, semmint rajz. Rajzaim másik része kortársaimról készült arcképsorozat, számuk talán hatszáz… Míg barátaim beszélgettek, én rajzoltam őket. A magyar szellemi élet panteonja gyűlt ezeken össze.” Ebbe a panteonba nyerhet most bepillantást a látogató. A kiállítást Trogmayer Ottó, a néhány éve Széchenyi-díjjal is kitüntetett kiváló muzeológus, régész, a múzeum nyugalmazott igazgatója személyes hangvételű visszaemlékezéseivel nyitotta meg.
Móra Ferenc Múzeum László Gyula múzeum régészet kiállítás tárlat régész

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo