Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Kultúra

Kürti Béla: megmenteni a múlt pillanatait

Kürti Béla: megmenteni a múlt pillanatait

2010. április 6., kedd
Kürti Béla: megmenteni a múlt pillanatait
Édesapja sporttörténész, a történelem szeretete tehát családilag is adott volt. 1967-ben jelent meg az első munkája a ceglédi Kossuth-múzeum történetéről. Eredetileg a néprajz vonzotta, majd az őskort kutató régész akart lenni, azután megszerette az avarokat és a honfoglaló magyarokat. Móra Ferenc nyomdokain, Trogmayer Ottó keze alatt tanulta meg a szakmát. Több mint húsz évet tanított a szegedi egyetem régészeti tanszékén, máig hívják előadásokra, több mint 270 kiállítás van mögötte. Kürti Bélával, a Móra-múzeum régész-muzeológusával beszélgettünk.– Első munkahelye a Móra-múzeum, ahova 1972-ben eredetileg népművelőként került, majd jöttek a kiállítások. – Annak idején, amikor még gyakornok voltam, Trogmayer Ottó igazgató azt a feladatot bízta rám, hogy a múzeum egész gyűjteményében minden edényt fordítsak füllel bal felé. Ez viccesen hangzik, ugyanakkor valójában azt jelentette, hogy minden tárgyat kézbe kellett venni. Így gyakorlatilag egy év alatt a kétszázezer tárgy, ami átment a kezem alatt, mind személyes ismerőssé vált. Az anyagot ismerni kell, hiszen például ha kiállításokat rendezünk, tudni kell, hogy miből válogatunk. Két évig voltam kiállítás-rendező, a csongrádi múzeumbeli állandó kiállítás, vagy a szegvári faluház berendezése – ezek voltak a legszebb példák, sokat dolgoztunk együtt a néprajzos Juhász Antallal. Önmegvalósítási területet jelentettek nekem a kiállítások: a nagy avar kiállítás, a honfoglalók ezüstjeiből összeállított kiállítás. Többet vittem vidékre is.

Az ásó tudománya

Kürti Béla (1948) főmuzeológus, múzeumi főtanácsos. Általános és középiskoláit szülővárosában, Cegléden végezte. 1967-1972 közt a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, ahol 1972-ben történész diplomát szerzett régészeti speciális képzéssel. Egyetemi évei alatt meghatározó szakmai és emberi élményeket szerzett a Régészeti Tudományos Diákkörben és az Eötvös Lóránd Kollégiumban. 1972. augusztusa óta a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa. 1978-2003. közt óraadóként, ill. adjunktusként a JATE Régészeti Tanszékén avar és honfoglaló anyagismeretet, temetkezési szokásokat és kutatási módszertant tanított. Főbb ásatásai: 1973/76: Algyő-258. sz. kútkörzet-preszkíta és honfoglalás kori temető, kelta és szarmata sírok, 1973/87: Szeged-Csongrádi út – szarmata sírok és honfoglalás kori temető, 1984: Kiskundorozsma-Sziksóstó – avar sírok, 1985/87: Kiskundorozsma-Rózsalapos – szarmata és Árpád-kori sírok, 1987/88: Szeged-Fertő láposa – avar sírok, 1988, 1990: Tápé-85. sz. kútkörzet – avar sírok,1993, 1998/99, 2003/2004: leletmentések az M5 autópálya nyomában; 2000: Kiszombor-Nagyszentmiklósi út – kora bronzkori telep, avar sírok, Árpád-kori falu; 2003/2004: Algyő-Herczeg tanya – szarmata teleprészlet. Főbb kiállításai: Kőolaj és földgáz (Móra Ferenc Múz., 1974/86), Móra-emlékszoba (Uo., 1979/86, 1990-, társrendezők: Juhász Antal és Lengyel András), Az avarok kincsei (Moszkva-Frankfurt am Main-Nürberg-Párizs-Bécs-Bp., 1985/86, társrendezők: H. Tóth E. és Müller R.), Honfoglalóink ezüstjei (Móra Ferenc Múz., 1990), „… avarnak mondták magukat…” (Uo., 1990-, társrendező Lőrinczy Gábor), Szer monostora és kora (Ópusztaszer, 1995-, társrendezők: Béres Mária, Nagy Ádám, Vályi Katalin).
– Bár nem régésznek készült, 1975-től régészként dolgozik a múzeumban. Ezen a területen az őskor vonzotta, hogyan került mégis az avarokhoz? – Valóban az ősrégészet tetszett leginkább: elsősorban a korabronzkor érdekelt, ráadásul elsőéves koromban nyáron egy hónapot töltöttem kint a Kaukázusban, és ott is az őskor után kutakodhattam. De Trogmayer Ottó azt mondta, nem kell nagyon törődni a szakosodással, hiszen úgyis az lesz az ember területe, amit először ás. Így is lett, így kerültem az avarokhoz és a honfoglalókhoz. – Hogyan folytatná az ismert népdalt szabadon: „Aki régész akar lenni…”? – Nos, a régészetről meglehetősen romantikus elképzelések élnek, mint „expedíciókról”. A valóságban a sárba beragadt autó, vagy a reuma éppúgy hozzátartozik a szakmához. Általában leletmentéseket végeztünk, amikor érkezett valamilyen bejelentés, és ott, azon a helyen kellett ásni, függetlenül a körülményektől, hogy például egy szeméttelepet, vagy Kiskundorozsma határában a hígtrágyalé-ülepítő három hatalmas, százméteres gödrét kellett feltárni, amelyet Árpád-kori temetőbe ástak bele… Nincs választási lehetőség időjárásban sem: augusztusi kánikulában agyagos talajt, decemberi hóban fagyott földet kell csákányozni. Az algyői honfoglaló temetőnél harminc centire a szántott földben már ott voltak a csontvázak a sárga kemény agyagban. Csákányoztunk, és hopp, előbukkantak egy ló-, majd egy emberkoponya. Nem véletlen, hogy Móra Ferenc úgy jellemezte a régészetet, hogy az ásó tudománya.

A föld beszél

– Időigényes a munka? – Ahhoz, hogy jó megfigyeléseket tegyünk, sok időt kell rászánni. Ahogy László Gyula mondta annak idején: ott a folt előttem, meglocsolom, letakarom, megvárom, hogy milyen árnyalatot mutat reggeli napfényben, vagy délután, a föld ugyanis rendkívül sokat beszél. – Ha nem a romantikus elképzeléseket követjük, akkor ön szerint miben áll a régészet lényege? – Nem arról szól a mi munkánk, hogy a múzeumba sok szép tárgyat hozzunk be. Természetesen ezt is kell, és ezeket meg kell mutatni a nagyközönségnek, de a ma régésze már azokat a körülményeket kutatja, amelyek között ezek a tárgyak a földbe kerültek. Például egy leégett újkőkori ház maradványainak feltárásakor lehet, hogy bennmaradt még a néni is, aki menekült a tűz elől, elesett, és bennégett a házban, ledőlt a spájzban a polc, benne az edények az ételmaradékokkal, a kemencében benne maradt a sülő hús… Ezeket, mint a múlt egy pillanatát találja meg a régész, és ha odafigyel a munkájára, aprólékosan bontja, többször lerajzolja és lefotózza, sokkal többet ismer meg az akkori életből, mintha csak behozzuk a szép edényeket és a kőbaltát a múzeumba. Ugyanez vonatkozik a sírok feltárására is. – A síroknál különösen sokat segítenek a segédtudományok. – Így van, a temetők elemzésénél például az embercsontok elemzésével, a klasszikus antropológiai vizsgálatokkal az eltemetett életkoráráról, termetéréről, különböző betegségeiről is kapunk információkat. Illetve a csontok kémiai elemzése is ma már szokás úgynevezett paleoszerológiai vizsgálattal: a szakember a csontokból a vércsoportokat és a családi összetartozásokat is meg tudja állapítani.

Találni mindig jó dolog

– Monoton a terepmunka?– Általában nem, ugyanis folyamatosan szóval kell tartani a környékbelieket. Elhagyatottabb helyen is egy nap után jönnek az érdeklődők, akiknek mindent el kell mondani – hiszen ez is a dolgunk: a közönség elé tárni az ismereteket. Persze előfordult már, hogy másnapra nem találtuk a sírt, annyira megtetszett a hallgatóságnak a régészesdi. A felvilágosított emberek ugyanakkor általában jönnek bejelentésekkel is. Találni pedig mindig jó dolog. – Ön legendásan sok előadást tartott például rendhagyó történelemórákon. Mennyire nehéz lefordítani a hétköznapi ember nyelvére a szakmát? – Úgy gondolom, egyáltalán nem nehéz, de alkat kérdése. Én mióta a múzeumban dolgozom, az élőszóbeli ismeretterjesztést az egyik legfontosabb dolognak gondolom. Minden korosztálynak van saját nyelve. Tudni kell, mikor kell elmondani a fehér ló mondáját, vagy mikor mutogassunk festményeket. Másik példa: a feleségem egyszer varrt kaftánt, és fölvarrtunk rá másolatokat a gyűjteményből. Szeretem, ha kuncog a hallgatóság, nagyon sok régészeti anekdotát ismerek, ezekkel szeretem színesíteni az előadást.
Móra Ferenc Múzeum régészet Móra Ferenc Kürti Béla

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo