Mikor voltunk először színházban? Erre a kérdésre alighanem óvodás vagy kisiskoláskori élménnyel felelnénk legtöbben. A gyerekszínházaknak más feladatuk is van, mint a kőszínházaknak – vallja Kövér László, a szegedi Kövér Béla Bábszínház vezetője. A színházba járásra kellene szocializálnia a fiatalokat. „Az a tapasztalatom, hogy egyre fiatalabb gyerekeket hoznak el a bábszínházba. Mi óvodáskortól számítjuk úgymond a »bábszínházérettséget«, de ahány gyerek, annyiféleképpen reagál azokra az élményekre, amelyek itt érik: például a fény- és hanghatásokra, vagy a közösségre” – mondja a direktor. Kövér Lászlótól megtudjuk: a szülőkben általában megvan az igény arra, hogy részesüljenek a gyerekeik a bábszínház kínálta előadásokból, ezekre alkalmasak az óvodai-iskolai bérletek. Nem mindegy ugyanakkor az sem, hogyan jönnek el a gyerekek, megelőzi-e az előadást valamiféle felkészítés, illetve utána megbeszélik-e a pedagógusokkal az ifjak a látottakat. A szülők azonban úgyis hozzáállhatnak a kérdéshez, hogy „én is felnőttem enélkül”. Megint másik kategória a vasárnapi családi színházlátogatás, melyek során olykor több a felnőtt, mint a gyerek, mert gyakran mindkét szülő elkíséri egyetlen csemetéjét – beszél tapasztalatairól az igazgató. „Másfajta élményt jelent egy bérletes csoport és egy hétvégi matinés gyerekcsoport. Ez utóbbi esetben ugyanis a saját felszabadult korcsoportjában részesülhet közösségi élményben a gyerek” – hangsúlyozza Kövér László. Hozzáteszi: a kőszínházakkal szemben a gyerekszínházaknak megvan az a kötelességük és feladatuk, hogy ne csak szórakoztassanak, hanem neveljenek is, örök értékeket közvetítsenek. Életkori sajátosságokra, viselkedésformákra próbálnak nevelni; illetve feladatuknak tartják kiművelni a színházszerető közönséget. „Az a tapasztalat, hogy általános iskola felső tagozatától kikopnak a gyerekek a bábszínházból. Az a célunk, hogy velük újra felfedeztessük ezt a világot” – vallja az igazgató. Felnőtteknek szóló előadásokat is játszanak, és az egyetemisták is gyakran bejönnek egy-egy produkcióra. A felnőtteknek nem szükséges gyerekeket alibiből magukkal hozniuk – mondja mosolyogva Kövér László, sokan jönnek nosztalgiából, vagy mert korábban nem volt ilyenben részük, vagy egyszerűen csak azért, mert érdeklődnek. Az egyetem Alma Materével egyébként a színháznak egy együttműködése, ők havi három vasárnapra küldenek öt-öt főt, nyereményjáték keretében. A bábszínház nézőinek számában egyébként szezonális ingadozás tapasztalható: klasszikus darabokra például mindig sokkal többen mennek el. Míg a gyereklétszám Magyarországon köztudottan csökken, a látogatók száma enyhén ugyan, de növekszik. Immár három megyét lefedve, ötven kilométeres körzetben végzi a bábszínház a bérletárusítást, volt olyan időszak, mikor több bérletes csoport érkezett vidékről, mint Szegedről – meséli Kövér László. Az évad végén mindig kitöltetnek egy kérdőívet a nézőkkel, melyben többek közt arra kérdeznek rá, melyik előadás volt a favorit, miért stb. Ezek az adatok persze mindig kicsit csalókák, de azt mondhatjuk, hogy a „klasszikus állatos népmese” a befutó, ennek alapján ilyen darabok kerülnek súlypontba. Persze mindig próbálnak az ezen a körön túlmutató darabokat is felvenni a repertoárba – árulja el a direktor.
