Kultúra

Április 14.: egy nap a könyvtárosoknak

Április 14.: egy nap a könyvtárosoknak

2010. április 14., szerda
Április 14.: egy nap a könyvtárosoknak

Akik élettel töltik meg a tudásközpontokat

Ingyenes beiratkozás, betekintés a kulisszák mögé – így ünnepelt a Somogyi-könyvtár április 14-én. A Nemzetközi Könyvtári Szövetség ezt a napot azért nyilvánította a könyvtárosok világnapjává, hogy felhívja a figyelmet, milyen fontos a könyvtárosok munkája, amely korántsem csupán a könyvkölcsönzésből, vagy a tájékoztatásból áll. A hagyományteremtő szándékkal létrehozott könyvtári ünnepség felhívja a figyelmet arra, hogy sokkal többrétű munkát végeznek a könyvtárosok, mint amennyit abból az olvasók látnak – hangsúlyozta Solymos László alpolgármester a nap megnyitóján. „A tudástársadalom mint a globális világ alternatívája nemcsak a gazdasági és politikai élet szereplői számára jelent újabb kihívásokat, hanem bennünket, könyvtárosokat is érint” – fogalmazott köszöntő beszédében Palánkainé Sebők Zsuzsanna, a Somogyi-könyvtár igazgatója, aki kitért arra is, hogy a könyvtár tudáshely, mely az információhoz való hozzáférésen túl a tudástársadalom fontos színterévé vált. Modern tájékoztatási eszközök felhasználásával az oktatás, a művelődés, az információ szétsugárzásának fontos központja. „Hogy ezek a központok működjenek, élettel teljenek meg, valósággá váljanak, az emberi tényezőnek, a könyvtárosnak is változnia kellett, szerepváltásra volt szükség. A könyvtáros megszűnt a minden titkok tudójának lenni, információátadó funkcióját csak úgy tudja megtartani, ha együttműködik a használókkal” – hangsúlyozta az igazgatónő.

Kulisszatitkok és pudingzacskó

„Szeretnénk a munkánkat közel vinni az olvasókhoz” – magyarázta Bozsó Katalin könyvtáros. „Ma ezért a háttérmunkák kulisszáiba kukkanthattak be az olvasók a könyvnek a bibliotékába való bekerülésétől a polcra kerüléséig. Hogyan lesz a megrongálódott könyvből új kötet? Minden kötészeti kollégának rendelkezik mestervizsgával, képzőművészeti egyetemet végzett restaurátoraink vannak, akik kifejezetten a régi könyveket gondozzák: ezt is megmutatjuk ma az olvasóknak” – ismertette a programokat a könyvtáros. A könyvtárosok másik arca is megmutatkozott, különféle képzőművészeti, vagy más kreatív munkák sorakoztak a tárlókban. „Horváth Mihály kollégánk évek óta sajátos szempontból fotózza a pincétől a padlásig a könyvtárat – az ő képeiből is készítettünk egy kamarakiállítást” – tette hozzá Bozsó Katalin. Olló, ráspoly, cumi, csekk, szerelmeslevél, vonatjegyek, üres pudingzacskó – az olvasók hétköznapjainak egy pillanata tárult fel a kötetekben felejtett azon tárgyakból, melyeket szintén egybegyűjtöttek a szorgos kezek. „Olyan személyes tárgyak, fotók is előkerültek, melyeket ha felismernek az olvasók, haza is vihetik” – emelte ki a könyvtáros. A fiókkönyvtárak sem maradtak ki a jóból. „Minden könyvtárunk készül programmal, valamennyiben végigmegy például a könyvtártúra: az olvasóknak végig kell járniuk a fiókkönyvtárakat, mindenhol kapnak egy pecsétet, és ha tíz könyvtáron túl vannak, akkor ajándékkönyvet kapnak a végén. Klebelsbergtelepen a képregények iránt érdeklődő könyvtáros mutatja be hobbiját az olvasóknak, de több fiókkönyvtárban is zajlanak személyes könyvajánlók” – tájékoztatott Mikó Andrea, a fiókhálózat osztályvezetője.

Egész Európa könyvkultúrája

Ex librisek, illetve bejegyzések alapján nyomozhattak az Emlékkönyvtárban a vállalkozó kedvűek Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetőjének kalauzolásával. A könyvtár névadójának, Somogyi Károlynak nem volt ex librise (a könyvtábla belsejébe ragasztott, a tulajdonos nevét, esetleg címerét, jelképét stb. tartalmazó könyvjegy), a korábbi tulajdonosok bejegyzéseit nem törölte ki, viszont pecsétje alapján beazonosíthatók a könyvei. Az ex librisek, nevek, esetleg raktári jelek alapján elkezdhetünk kutakodni, hogy mi volt a könyv útja a megjelenéstől addig a napig, amíg Somogyihoz jutott – magyarázta Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. A legtöbb könyvben jelezték például, hogy ki kitől vette meg az adott kötetet, nehogy a tulajdonos a lopás gyanújába keveredjen, illetve a büszkeség jele is volt ez – a könyv ugyanis nagy érték volt. Az Emlékkönyvtárban található kötetek segítségével egész Európa könyvkultúrája megmutatkozik, híres, nagy könyvtárak egy-egy kötete került Somogyihoz. Találunk itt könyvet a későbbi XI. Ince pápa könyvtárából, egy kötetet a cári könyvtárból, Széchényi Ferenc könyvtárából több könyvet is, de Hadik András vagy Gottsched feleségének bibliotékájából is rábukkanhatunk példányokra. A Colonna család birtokából az első olasz nyelvű prózai munkára, Bembo írására is rálelhetünk, amit Somogyi Károly azzal a megjegyzéssel látott el, hogy 1864-ben Rómában vette. „Valóban Rómában járt akkor Somogyi, az egyik legjelentősebb római könyvárus éppen akkor hagyta abba tevékenységét, és eladta a könyvállományát” – vezette vissza a szálakat a könyvtáros.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.