Vaszy-gyűjtemény: akitől a szabadtéri fanfárja szól...
2010. március 14., vasárnap
Néhány napja, március 12-én emlékeztünk meg arról, hogy 1979-ben elhunyt Vaszy Viktor zeneszerző, karmester. Talán kevesen tudják, a Somogyi-könyvtár különgyűjteményei között egy Vaszy Viktor-hagyaték is található. Bármely könyvtárlátogató hozzáférhet a Somogyi-könyvtár harmadik emeletén található gyűjteményhez, melynek darabjai helyben használhatók, a személyes tárgyak viszont csak kutatóknak állnak rendelkezésre. Könyvek, nyomtatott és kéziratos kották sorakoznak itt – utóbbiak szinte száz százalékban Vaszy saját szerzeményei. A nyomtatott kották – melyek a zeneirodalom szinte egészét felölelik – legfőbb érdekessége, hogy számos saját kezű bejegyzést is tartalmaznak Vaszytól. Nemcsak szakmai széljegyzetekről van szó, hanem karmesteri pályájának dokumentációiról, így Szeged zenetörténete is feltárul a rövid megjegyzéseken keresztül: a kottákban megtaláljuk, mikor, hol vezényelte Vaszy az adott darabot, és kik voltak a szólisták. Van olyan partitúra is, amely 1935-től 1966-ig kíséri végig a mű bemutatóit szereplőkkel, zenekarokkal és megjegyzésekkel. Fényképek, lapkivágatok és személyes dokumentumok, mint a halála évéből származó utolsó zsebnotesz, karmesteri pályájáról szóló számos cikk, kritika is színesíti a gyűjteményt, mely összességében csaknem 1500 címet tartalmaz – mutatja be a Vaszy-hagyatékot Dobó Katalin könyvtáros. Összefoglaló munkaként például a „Vaszy Viktor emlékezete” címmel Gyuris György és Papp Györgyné szerkesztésében megjelent kötetet is kézbe vehetjük, melyben számos visszaemlékezés olvasható a mester munkatársaitól, ezekből tudhatjuk, mennyire szerették a legendás zenésznevelőt, akinél azonban mindig a munka volt az első. Vaszy Viktor 1979-ben halt meg, de máig elevenen él Szeged zeneszerető közönségének és a zenészek emlékében. Az 1959 óta minden szabadtéri játékokon felcsendülő fanfárzenét is ő írta (a jellegzetes dallam egyébként a „Szeged híres város” című dal motívumából született), ennek is megtalálható a kézirata a gyűjteményben, mint ahogyan az 1965-66-ban szintén a szabadtérin játszott Az ember tragédiája kísérőzenéjének kottája is. Dekoratív előlapokkal sorakoznak a filmzenék partitúrái, mint például a Gyöngyvirágtól lombhullásig, vagy a Vadvízország. Rábukkanhatunk egy érdekes ceruzarajzra is Muszorgszkij Hovanscsina című zenedrámájába beragasztva (felső képünkön). A „Sándor” aláírás alapján feltehetően Sándor Lajos díszlettervező készítette ezt a jószándékú karikatúrát a dirigáló Vaszyról. Kuriózumnak számítanak azok a cetlik, melyek a karmesterség elsajátításának nyomait őrzik: Vaszy saját magának emlékeztető cédulákat írt, hogy mire kell figyelnie, és hogyan kell ebben a szakmában boldogulni. „Rendetlen, hanyag ember vagyok.”, „Tenni kell valamit, mert nem lesz belőlem semmi.”, „…dirigensi mozdulatokban el kell jutni a természetességhez.”, „A jövő nagy klasszikusa az lesz, aki egyesíteni fogja magában az elmúlt két és fél ezred év minden előnyét” – ilyen mondatok sorjáznak a cetliken.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.