Egy mongol támadás során megsemmisült épületet és a benne megmaradt értékes leleteket tárták fel márciusban a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) régészei Szank határában - tájékoztat a szakszolgálat sajtóközleménye. Egy gázvezeték nyomvonalán végzett régészeti feltárás során bukkantak rá a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) munkatársai Szank határában egy félig földbe mélyített épületre, melyből több rétegben, rendszertelenül elhelyezkedve, igen nagy mennyiségű emberi vázrész került elő. A csontok csak ritkán feküdtek anatómiai rendben, egy részük összetört, számos darab égett állapotban volt. Az épület döngölt padlója néhol vörösre volt égve, a régészek faszenes rétegeket is találtak. A műszeres átvizsgálás során számos vastárgy mellett két bronz karperec és 67 ezüstérme látott napvilágot, melyeket IV. Béla uralkodása alatt vertek. Többségük igen ritka brakteáta típus volt, melynek jellemzője, hogy csak az egyik oldalán van éremkép. Napvilágra került két köpűs záródású karika, melyek közül ez egyik finom palmettás díszű. Igen érdekes kérdéseket vet fel egy közel 50 cm hosszú páncéltörő kopja, köpűjében famaradvánnyal. A csontok mellől egy finom kidolgozású, láncos-csüngős fülbevaló kettős piramis alakú töredéke, valamint egy szép kidolgozású, kőbetétes aranygyűrű került elő. A ház padlóján, valószínűleg egy szövetbe csomagolva feküdt egy aranyveretes párta. A fejéket 34 préselt díszű aranyveret ékítette, két hegyikristály és számos kis üveggyöngy társaságában. Az objektumban az előzetes kalkulációk szerint legalább 15 ember maradványa lehetett, döntően nők és kisgyerekek, de erre biztos választ csak a részletesebb antropológiai vizsgálatok után kaphatunk. Az ásatást vezető Sz. Wilhelm Gábor régész véleménye szerint az épület és a benne tartózkodó személyek minden bizonnyal az 1241-es mongol betörésnek eshettek áldozatul. A korabeli település mentén közvetlenül húzódik a Kiskunfélegyházát Kiskunhalassal összekötő középkori út, melynek Árpád-kori létére is számos jel utal. Valószínűleg a pusztító csapatok is követhették ezeket a könnyen használható útvonalakat, és az itt élők emiatt rejtették el a kincseket. A házban fekvő vázakat később – valószínűleg az 1246-os kun betelepülés során – feldúlták, és módszeresen átkutatták a leégett épületet. Szerencsére nem végeztek elég alapos munkát, így őrződhetett meg számunkra ez az igen értékes, kiemelkedő leletegyüttes.
