Megnyitották pénteken a Reök-palotában a Henri Toulouse-Lautrec (1864-1901), a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb hatású alkotójának litográfiáit bemutató tárlatot, melyet egészen május 6-ig látogathatnak az érdeklődők. A műveken kánkán-táncosok, sanzonénekesek, bohócok és artisták kelnek életre, a bohém Montmarte világa elevenedik meg. A modern plakát ősatyjaként is emlegetett művész híres plakátjainak kicsinyített litográfiái között a Moulin Rouge éjszakai hangulatát megidéző alkotásokra is rálelhetünk. Toulouse-Lautrec Párizsban töltött utolsó tíz évére koncentrál a kiállítás, 1891-től 1901-ig. A Szegeden látható litográfiák között több mint húsz olyan másolat is található, amelyet az életművet őrző Albi Múzeum készített a család szigorú ellenőrzése mellett. A kiállításon szereplő fekete-fehér és színes litográfiák egy New Yorkban élő, magyar származású műgyűjtő-galerista anyagából érkeztek Szegedre. Henri Toulouse-Lautrec 1864-ben született Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec-Monfa néven, grófi családba. Életét és művészetét is meghatározta betegsége, az úgynevezett tömöttcsontúság. A kis Henri tizennégy, majd tizenöt éves korában egymás után eltörte mindkét lábát, és mivel csontszövete túl gyenge volt ahhoz, hogy a törések összeforrjanak, megállt a növésben. Magassága felnőttként sem haladta meg a 152 cm-t. Iskoláit ezután magánúton folytatta, visszahúzódó fiú vált belőle. Apja – miután megtudta, hogy fia nem lesz képes vele vadászni, lovagolni és más férfias tevékenységeket folytatni – többé szinte tudomást sem vett róla. Anyja viszont visszahúzódó fiának szentelte életét. Toulouse-Lautrec legfőbb elfoglaltsága már ágyhoz kötöttsége alatt is a rajzolás volt. Érettségi után a kor híres francia festőinek műhelyében tanult, itt ismerkedett meg többek közt Vincent van Gogh-gal is. Az impresszionizmus érdekelte, majd később modernebb irányzatok felé fordult. Végül a posztimpresszionizmus egyik legeredetibb mestere vált belőle. A szülői házból kikerülve – 1884-ben – a Montmarte-ra költözött, példaképe, Edgar Degas egykori házába. Innentől élete fordulatot vett: belecsöppent a bohémek színes, izgalmas, ám romlást hozó világába. Megragadta a környezet: a kabarék, zenés kávéházak, alvilági figurák, bohócok, prostituáltak adták festményei témáit. 1889-ben megnyílt a Vörös Malom, vagyis a Moulin Rouge, a bohémek és így Toulouse-Lautrec legkedvesebb mulatója, a párizsi éjszakai élet legfelkapottabb, legcsábítóbb szórakozóhelye. Megnyitása előtt őt bízták meg a hely plakátjának megtervezésével. Elkészítette a La Goulue-t, egyik leghíresebb plakátját, a Moulin Rouge egyik leghíresebb kánkán táncosnőjéről. A kritika meleg fogadtatásban részesítette Toulouse-Lautrec-et, aki elkezdett intenzívebben foglalkozni a litográfiával. Két másik mesterműve a La Goulue és nővére a Moulin Rouge-ban és Az angol úr a Moulin Rouge-ban. Haláláig – mely egyenes következménye volt annak a romboló életmódnak, az alkoholizmusnak és éjszakázásoknak, amit folytatott – több mint 350 litográfiát készített, ebből számos plakátot, olyan sanzon- és kabaré-énekesekről, mint Yvette Guilbert, Aristid Bruant és Jane Avril.
