Opera: A bécsi udvarból a cigánylányok közé
Metropolitan Opera a Belvárosi Moziban
Folytatódott a Metropolitan Opera közvetítések sorozata a szegedi Belvárosi Moziban. A rózsalovag megtekintése után a néző számára kapaszkodót csak az idő hagyott.
Mert mint annyi más színpadi mű, A rózsalovag is az időről szól, a megállíthatatlan, kikerülhetetlen időről, a homokóráról, melynek homokszemei peregnek, nem törődve a szépséges tábornagyné vágyával, hogy legyen örök a pillanat, melyben gondtalan és boldog.
Hugo von Hofmannstahlnak
és
Richard Straussnak
láthatóan és hallhatóan bőven volt mondanivalója. Az opera több mint négyórás cselekményéhez mindössze két órára lett volna szükség, s még akkor is bőven elkalandozhatott volna a költő és a zeneszerző is. De Strauss és Hofmannstahl újra és újra visszafordították a párbeszédeket és a már lezárt témákat egy csavarral ismét a mű közepére penderítették. Ám ez nem baj, ez az opera ettől szép, végtelen zene és szájbarágott tanulság. A szereposztásról: A tábornagynét, aki már korosabb, de szépségének teljében lévő asszony,
Renée Fleming
énekelte, szeretőjét a mindössze tizennyolc éves Octaviant pedig
Susan Graham
. A librettó szerint a fiatal szeretőt férfi játssza, aki időnként nőnek öltözik. Ez most kicsit megfordult, a párost az életben egyébként két jó barátnő alakította. Az azért bájos volt, ahogyan a két operaénekesnő hencsergett az ágyban. Minden nőiessége ellenére Susan Graham Octavian szerepében nem volt zavaró, nem akarta elhitetni velünk, hogy tizennyolc éves ifjú, sőt éppen ez a nőisség kölcsönzött a szerepnek valami kisfiús durcásságot, ami még jól is állt neki. Ochs báró szerepében
Kristinn Sigmundsson
hitelesen alakította a bunkó uraságot. Ők hárman magasan kiemelkedtek a szereposztásból, szinte hátukon vitték az előadást. Egy ilyen közvetítés a nézőnek akkor okozhat igazán maradandó élményt, amikor látja, hogy az énekesek maguk is mennyire élvezik a játékot. Graham és Sigmundsson pajkos játszadozása, különösen a harmadik felvonásban emlékezetes volt. Ez a plusz élmény, a díszletek és a csodálatos jelmezek emelték át az előadást az unalmasból a szerethető kategóriába. A történet és a zene alapján nem igen gondolnánk, hogy a Carment éppen harminchat évvel korábban mutatták be, mint a Rózsalovagot. Nos a Belvárosi Mozi most egy „opera-időutazásra” invitálja a műfaj rajongóit. Január 16-án, szombaton este
Bizet
Carmen című darabja látható. Ha valaki nem kimondottan rajongója az operáknak, de azért kíváncsi a Metropolitan közvetítések hangulatára, aligha kereshet a Carmennél megfelelőbb előadást. Talán nem sértem a szerzőt, ha úgy fogalmazok, a műfaj egyik legpopulárisabb, legnépszerűbb darabja következik. Csalódni nem lehet.
