Metropolitan Opera: Hoffmann már megint szerelmes

Hoffmann

, a költő szerelmeiben nem túl szerencsés, habár minden alkalommal viszonzásra talál, ezek a szerelmek valahogyan sohasem teljesülnek be. A költő, aki éppen egy énekesnőbe, Stellába

szerelmes, ráadásul nem is viszonzatlanul, Berlinben a Luther-féle kocsmában tölti idejét. S miközben a díva levelét lenyúlja Lindorf tanácsos, Hoffmann szerencsétlen szerelmeinek történetével szórakoztatja a kocsma törzsközönségét. Ezekben a történetekben elkíséri őt barátként a hűséges múzsa, férfinek öltözve, és Lindorf a cselszövő, aki újra és újra, más-más szerepben hiúsítja meg, hogy a szerelem beteljesülhessen. Mire Hoffmann végez a mesékkel, az italozásban olyan mélységekig utazik, hogy nem ismeri meg a kocsmában megjelenő Stellát. Ismét győzedelmeskedik a cselszövő, Stella Lindorf oldalán távozik.

Az opera eredeti koncepciója szerint a három mese nőalakjait azonos énekesnő játszaná, de ezen az estén a három remek szoprán énekesnő alakítása láttán egy cseppet sem szomorkodhattunk. Olympia szerepében

Kathleen Kim

meghatóan szeretni való, annak ellenére, hogy „csak” bábu. Az énekesnő mind hangjával, mind játékával lenyűgözte a nézőket. Antonia és Stella szerepében napjaink legnépszerűbb díváját,

Anna Netrebkot

láthattuk, Netrebko igazi szépség, ám szépsége nem múlja felül énekhangjának páratlan gazdagságát. Giulietta szerepében pedig az alig harmincesztendős

Ekaterina Gubanova

mezzoszoprán csillogásában gyönyörködhettünk. Köztük őrlődött szerelmében Hoffmann,

Rolando Villazón

, az állandó cselszövőt pedig

René Pape

játszotta, énekelte. Mindkét férfialak rendkívül dinamikusan hozta szerepét, hiteles színészi játékkal is. Számomra azonban a "leg"-et ezen az estén a múzsa és a barát szerepében

Kate Lindsey

jelentette. Az ugyancsak gyönyörű, mezzoszoprán Lindsey az előadás egészében a színpadon volt, jelenléte annyira erős és meghatározó volt, hogy talán még a moziközvetítés rendezőjét is magával ragadta. Így lehetőségünk volt látni apró rezdüléseit, finom és pontos arcjátékát. Hihetetlen élmény volt. Mind a rendezés, mind a színpadi díszlet végtelenül egyszerű, ugyanakkor jól követhető koncepcióra épült. Hoffmann szerelmei sikertelenségük ellenére is az élet és a szerelem igenlésére ösztönzik az érzékeny befogadót. Nem szívesen álltam fel a Belvárosi mozi kényelmes székéből, nagyon szerettem volna, ha a csoda még folytatódik. Következő előadás 2010. január 9-én

Richard Strauss

legnépszerűbb operája, a Rózsalovag. Várhatóan fantasztikus díszletek és jelmezek gyönyörködtetik majd a nézőket, a szereposztásból pedig elég kiemelnem René Fleminget, napjaink egyik „élő legendáját”. Egy biztos, én nagyon várom már azt a január eleji szombat estét.

Petró János