Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Mese a hűségről, az igazmondásról, a becsületességről

Mese a hűségről, az igazmondásról, a becsületességről

2009. november 21., szombat
Mese a hűségről, az igazmondásról, a becsületességről

Jékely darabjától van mit tanulnunk

Az aranyszőrű báránnyal telik a hétvége a Kisszínházban. A darab szerzője, Jékely Zoltán egy közismert magyar népmesét formált zenés mesejátékká. A tanulság a klasszikus: mese – nem csak gyerekeknek.

Móra Ferenctől is ismerhetjük a Mátyás-legendáriumhoz tartozó történetet, a Mátyás életét feldolgozó népmesék mindegyike említi az aranyszőrű bárányt és a hűséges juhászt. Jékely színdarabja annyiban különbözik a Móra által feldolgozott mesétől, hogy versben íródott – ami egy fantasztikus különlegesség ma, amikor ma meglehetősen pongyolán, csúnyán, magyartalanul beszélünk a hétköznapi életben – emeli ki Sándor János (alsó képünkön), a darab rendezője. Így most a színpadon briliáns csengő-bongó verssorok közt jelenik meg a hűséges juhász története. A mese önmagában, már nyelvi szintjén is számos érdekességet hordoz. A főszereplő lány neve Csuporka (Márkus Melinda) – itt Magyarországon már senki nem tudja, hogy mit jelent, pedig ez egy erdélyi, székely név, egy kis bíborpiros virágot, egy szobanövényt jelöl. A másik főszereplő, Kölönte, az udvari bolond (Járai Máté), akinek a nevét ma már szintén legfeljebb a horgászok tudják megfejteni: a kölönte hegyi patakokban élő fürge halacska. Így beszél minden név a darabon belül. „Mesejátékról van szó, de ha huszonegyedik századunkra gondolunk, nyugodtan beülhetnek a felnőttek is, és megnézhetik, mert van mit tanulnunk azokról a fogalmakról, amik mára már elvesztek: a hűségről, az igazmondásról, a becsületességről” – mondja Sándor János. „Ezek a legnagyobb hiányok a mai világunkban. E szavakat vagy nem ismerik, vagy megváltozott a tartalmuk. Ma már az igazmondás a ravaszkodással egyenlő. A mese azonban mindig igazat mond, gyerekeknek szól, és csak a gyerek mondja ki azt, hogy ’a király meztelen’” – összegez a rendező.

Kérdésemre, hogy mennyiben igényel speciális technikákat az – elsősorban – gyereknek szóló darab, Sándor János Borovics Tamás színészt idézi: a gyerek nem hülye, csak gyerek. „Pontosan ugyanúgy gondolkodik, mint a felnőtt, csak neki tisztábban, ravaszkodás nélkül kell elmondani azt, amit el akarunk mondani” – érvel a rendező. Nem lehet becsomagolni azokba a diplomáciai, színpadi szófordulatokba, amikbe mi rejtjük a mondandónkat. Magát pedig azt a szót, hogy „gyerekdarab”, Sándor János zárójelbe tenné. „Egy színpadi művet jól eljátszani mindig feladat. Általában az ilyen jellegű darabokban csak annyi a különbség, hogy egyenesebbek a jellemek. Nem fekete-fehérek, csak egyenesebbek. A ravasz ember ravasz, a becsületes nagyon becsületes. De ettől még vannak megingásai. Mitől lesz hős egy hős? Attól, hogyha fél, és legyőzi a félelmét” – magyarázza Sándor János.

Mátyás-mesék Sándor János Szegedi Nemzeti Színház Az aranyszőrű bárány Jékely Zoltán kisszínház

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo