Megnyílt Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása a szegedi vármúzeumban, mely 2010. február 21-ig hétfő kivételével minden nap 10-től 17 óráig látogatható. A Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelyén, a szegedi várban rendezett kiállítás Tóth Sándor szobrászművész alkotói pályájáról ad képet. A művész immár ötven éve űzi a szobrászmesterséget – 1959-ben lett okleveles szobrászművész, a mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. A várbeli kiállításon a kisplasztikák, portrészobrok, kapuzatok, megvalósult és tervben maradt köztéri munkák mellett a művészi érmék dominálnak, mind mennyiségben, mint alkotó értékben. A tárlókban összesen 832 darab részint tematikusan, és azon belül is bizonyos időrendbe szedett érmét láthatnak az érdeklődők – ez az eltelt félszázad munkájában készült érmeknek csupán mintegy a fele. A kiállított kisplasztikák, portrészobrok, rézdomborítások, köztéri tervek száma 49 darab. A tárlat fontos részét képezik a mesterségbeli tudásról tanúskodó rajzok és metszetek is. Már 1953-tól, a művész főiskolás éveitől kezdve láthatók rajzok, grafikák, portrészobrok, emlékmű- és szökőkúttervek, kisplasztikák, érmek és érmék is. „Nagyon jó érzéssel tekintek erre az ötven évnyi munkára, örülök, hogy ennyi ideje ténykedhetem már a szakmában, és hogy a múzeum ilyen szépen rendezte ezt a tárlatot” – mondta el portálunknak Tóth Sándor. Az érmekről a művész elmondta, az élet úgy hozta, hogy nem kapott nagy, monumentális szoborfeladatokat, és ezek a kisebb alkotások találták meg. „Egyértelműen az életem fő műve az egri székesegyház főkapuja, ami méretében is jelentős: 25 négyzetméteres bronzkapuról van szó – ez egy kegyelem, nagy ajándéka az életnek, hogy megcsinálhattam. Az érsek úrnak tetszett, és megbízott egy Mária-kapu elkészítésével is, amely méretre ugyan kisebb, de mint feladat bonyolultabb, ennek is két részletét most kiállították” – mondta el a művész. A kiállítást bemutató Török Pál, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének elnöke portálunknak úgy fogalmazott: ilyen teljességgel Tóth Sándor művészetét még senki nem láthatta; gyakorlatilag a művész teljes életművére rálátást ad a kiállítás. A kiállított darabok legnagyobb része emlékérem, többségük portrét ábrázol, olyan embereket elsősorban, akikhez valamilyen szimpátia fűzi a művészt. Minden alkotáson látni azt a kapcsolatot, amely a modell és az alkotó között kialakult, akkor is, ha már nem élő modellről, hanem történelmi személyről van szó. Az érmébe mintázott alakok palettája pedig igen széles Lőw Immánueltől Szent-Györgyi Alberten át Teller Edéig.
