„Dobokkal Afrika felé” címmel szervezett tábort a Mesével és Ritmussal Alapítvány augusztus utolsó hetében a mórahalmi Erdei Iskolában. A négy országból érkezett zenészek szombat délután a SZIN-en is bemutatkoztak egy koncerttel és afrikai táncházzal. „Ez a tábor a toleranciáról, a rasszizmus-ellenességről, illetve hagyományaink megőrzéséről és egymás tiszteletéről szól. Ezt a célt legkönnyebben talán a zene, a közös zenélés által tudjuk megvalósítani” – mondta el Hegyes Péter, a Mesével és Ritmussal Alapítvány kuratóriumi tagja. A négy országból érkezett – spanyol, dán, román és magyar – résztvevők számára szervezett találkozó megrendezéséhez az Európai Unió „Fiatalok Lendületben” programkeretéből mintegy 22 ezer eurót nyertek. A dán résztvevők már jelezték, hogy ugyanezen kiírásban jövőre megírják a pályázatot és a következő évben ők látnák vendégül a dobosokat. A táborlakók a hét során a mórahalmi Erdei Iskolában próbáltak, játszottak, szabadidejükben kézműveskedtek (agyagoztak, gyöngyöt fűztek), sportoltak – de persze a legtöbb időt a dobok között töltötték. Az estéket fantasztikus hangulatú jammeléssel (örömzenéléssel) töltötték. A táborvezető elmesélte, igen jó hangulatú volt a különböző nemzetek egymás előtti bemutatkozása, amihez sokféle hazai ételt, italt és díszítőelemet is hoztak magukkal. A résztvevők angol nyelven kommunikálnak egymással, de sok mindent megtanulnak a többiek nyelvén is (magyarul legalábbis próbálkoztak néhányan). Djembe és ghánai táncok
A 27 zenészt a személyes ismeretségen és barátságon túl hangszerük, a Nyugat-Afrikában elterjedt djembe nevű dob szeretete köti össze. A hagyományosan kézzel ütött djembe mellett a zenekarban úgynevezett kísérődobok, az ütővel megszólaltatott kenkeni, sangban és dundunba is jelen vannak. A zenészek azt is elmondták, általában maguk cserélik, javítják a két-három hónap alatt elhasználódott borjú-, kecske-, néha antilop-, a kísérődobokon pedig főként lóbőrből készült erős hártyákat. Ez már a negyedik tábor, az elsőt még Sziksóstón tartották, ahol tíz ember gyűlt össze három sátorban. Tavaly már sikerült pályázati támogatáshoz jutniuk, így meghívhattak egy mester djembe-játékost, akitől rengeteg fogást, technikát eltanultak. A tábor ideje alatt felléptek a Dugonics téren, a mórahalmi Erzsébet fürdőben és a SZIN szombati napján. Ez utóbbi alkalomra önálló koreográfiával is készültek, tradicionális ghánai táncokat mutattak be és tanítottak meg az érdeklődőknek. A táncokat egy dán lány, Laura tanította két magyar lány segítségével, akikkel Ghánában ismerték meg egymást egy önkéntes-program keretében. „Mi csak megmutatjuk a lépéseket, de utána mindenki azt tesz bele, amit érez a zene hallatán. A dobos és a táncosok úgyis mindig egymást vezetik közben” - mondta el Dóri és Edina. Gyerekek képzése és ingyenes fellépések
Hegyes Pétertől megtudtuk, egyre többen keresik az alapítványukat, ezért sok helyen lépnek fel, például rendszeresen látogatnak iskolákba és zenéltek a Szegedi Borfesztiválon is. Tevékenységükhöz művészetterápiás foglalkozások is kapcsolódnak, melyet igen sikeresnek értékelnek. Tartottak egy féléves képzést a Logopédiai Intézetben tanulók számára sok zenével és kézműves foglalkozásokkal, valamint ezzel párhuzamosan a Százszorszép Gyermekházban betanítottak be és előadtak egy afrikai népmesét a gyerekekkel. A Bartók Béla Művelődési Házban koncert- (vagy inkább workshop-) sorozaton zenéléssel egybekötve mutatták be a világ minden népcsoportjának ütős hangszereit. Az első alkalom 35 résztvevőjéhez képest a végére kétszázra duzzadt a nézők száma, alig fértek be a nagyterembe. A 2006-ban létrejött Alapítvány tradicionális hangszerekkel kísért afrikai mesék és zenék előadását tűzte ki céljául, amit főként hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő emberek, gyermekek számára és bevonásával mutatnak be. Szeretnék népszerűsíteni az afrikai kultúrát, zenét, táncokat – és egyúttal ezeket igyekeznek az európai hangzásokkal ötvözni. A Szegedi Djembee Csoport hat főből áll, akiket egy táncos is kísér. Fellépéseik szinte mindig ingyenesek. „Mi nem a hírnévért vagy a pénzért csináljuk mindezt, egyszerűen csak jól érezzük magukat közben. Szeretjük ezt a zenét és szívesen mutatjuk meg másoknak is” - osztotta meg velünk Hegyes Péter.