1996-ban az Elisabeth ősbemutatóján maga is debütált a csillagtetős színpadon. Tavaly, a Szentivánéji álom Titániájának megformálásakor úgy fogalmazott, hogy ahol véget ér az Elisabeth a Halál tornyában, ott kezdődik a Szentivánéji. Janza Katával beszélgettünk az Elisabeth egyik próbájának szünetében.- Elisabeth szerepe rendkívül rutinos már önnek, hogyan készül az előadásra, rejt-e még titkokat ez az alakítás, kell-e még újat mutatni? - Nyilván ennyi év alatt rárakódott sok tudás és gondolat erre a szerepre és a végeredmény, amit együtt alkottunk meg Kerényi Miklós Gáborral, egyfajta magabiztosságra ad okot, de ezt az ember nyugodtan el is felejtheti, mikor itt áll Szegeden a Dóm téren. Annyi minden történt azóta velem is a magánéletemben, annyit változik az ember, jellemfejlődésen megy keresztül, és a szerepek maguk is hatnak egymásra: azóta eljátszottam már kétszemélyes darabot is, ahol végig a színpadon voltam, és megéreztem ennek a súlyát és felelősségét. Ezekkel a háta mögött az ember bölcsebb lesz, más lesz: ahogy mi is alakulunk, úgy alakul a darabbeli szerep is, miközben ugyanúgy Sissit játszom, ugyanazokra a helyekre lépkedek, ugyanazt gondolom, és mégis, kicsit más lett. - Valóban rutinossá is válik a figura? - Gazdagabb, izgalmasabb, titokzatosabb és - ami nem utolsó szempont - bölcsebb lesz. A tanár úr amikor instruált a próbákon, akkor mindig azt mondta: mostmár meg tudod csinálni okosabban. Eggyel bölcsebben. Azt hiszem, értem, mire gondolt. Nagyon sokat foglalkozott velem, és én, aki azt hittem, hogy akár egy kis beálló próbával is le tudnám játszani a szerepet, rájöttem, hogy egyáltalán nincs így, hiszen annyi minden újdonságot hozott Kerényi Miklós Gábor is magával, ami vele történt az elmúlt időszakban. Annyi főszerep után, amelyeken együtt dolgoztunk, már működnek a félszavakból történő megértések. - Az 1996-os szerephez képest mit vár? - Egyszer valahol azt mondtam, hogy remélem, hogy lesz olyan szép és izgalmas, mint az első volt itt Szegeden. Azután valaki innen a stábból megjegyezte, mikor figyelt, ahogy próbáltam, hogy a szerep most - ahogy utaltam rá - még okosabb, még bölcsebb, még izgalmasabb lett. - A tavalyi Titánia-szerepével kapcsolatban egyszer azt mondta, ahol az Elisabeth véget ér, ott kezdődik a Szentivánéji álom. - A Sissi-alakításban már a Szentivánéji álom is benne van. Az a fajta tapasztalat, ami az elmúlt néhány évben Szabó P. Szilveszterrel szereztünk a színpadon, az mind benne van. Jó példa erre az idegklinika jelenet, ahol Erzsébet áriájában elhangzik, hogy „Lehetnék bár Titánia, és a gúnyos szavak éle mit sem bántana" - korábban ezt elkeseredetten énekeltem, harciasan, vágyakozva. Most viszont azt beszéltük a tanár úrral, hogy most már van benne keserűség, pici önirónia, pici gúny, pici félmosoly - hiszen voltam már Titánia, így pontosan tudom, mire gondol Sissi, mikor kijön a lelkéből ez a mondat. - Most tehát Dóm tér, és utána mi következik? - Kicsit fogok pihenni is a nyáron, azután kezdjük a Budapesti Operettszínházban az új évadot, szépen sorban felújítjuk a darabokat, ami nálunk elég tisztességesen és becsületesen folyik: először elkezdjük a zongorás próbákat a házi színpadon, azután jönnek a zenekaros-jelmezes próbák. A lányom nyolcosztályos gimnáziumba megy, úgyhogy anyukaként most nagyon figyelni szeretnék rá, hogy mindene meglegyen, és minél többet tudjak neki segíteni.
