Visszatértek a Moholy-képek Szegedre

A türingiai Apoldában mutatták be külföldön először Moholy-Nagy László festőművész szegedi korszakának a Móra Ferenc Múzeumban őrzött két, korábban teljesen ismeretlen munkáját. Három és fél hónap után, június 30-án érkeztek vissza a szegedi Fekete házba az értékes alkotások, melyeket az apoldai Kunsthaus Avantgarde galéria Moholy-Nagy tárlatán tekinthetett meg a német nagyközönség.

Művészettörténészi szempontból nézve igen érdekes, hogy négyzetcentiméterre vetítve az egyik legdrágábban értékesíthető magyar festők között jegyzik Moholy-Nagy László képeit a nemzetközi aukciókon - kezdi a festő bemutatását

Szabó Tamás

, a Móra Ferenc Múzeum főrestaurátora, a képzőművészeti osztály munkatársa. A művész munkái iránt tanúsított rajongást jól mutatja, hogy például egy, a feleségéről készített vintage-fotójáért több mint 50 millió forintnak megfelelő dollárt adtak legutóbb. Kétségtelen, hogy hihetetlenül felfokozott érdeklődés mutatkozik Moholy iránt azért is, mert Magyarországon nagyon kevés korai műve található. Ezért is jelentős esemény, hogy a szegedi múzeum eddig teljesen ismeretlen Moholy-képeit első alkalommal mutatták be külföldön, és az apoldai galéria Moholy-katalógusában pedig - a szegedi-korszak reprodukcióival kísérve - szerepel a művésznek a városban született műveiről írt szócikk, Szabó Tamás tollából. Kevéssé köztudott az is, hogy a később világhírűvé vált művész 1917 legvégén, 1918 elején és 1919-ben több hónapon keresztül élt és alkotott Szegeden - magyarázza a főrestaurátor. A tárlatról egyébként elsőként a nagy példányszámú Thüringer Allgemeine a címlapon közölt cikket - teszi hozzá -, ahová illusztrációnak egy szegedi fotót is felhasználtak.

Egy autodidakta polihisztor - így jellemzi a főrestaurátor a festőt. Moholy valójában sohasem végzett művészeti iskolát. Ugyanakkor természetesen eljárt

Bortnyik Sándor

műhelyébe is, amikor Pesten a jogi egyetemen tanult. Ösztönös, hatalmas tehetség volt, ami már korai rajzain, az 1916-ban a fronton képeslapokra rajzolt vázlatain is megmutatkozott, amelyekből Szegedre is küldött barátainak, a Bach testvérpárnak, Lászlónak és Artúrnak. Szuggesztív és pontosító erővel volt képes egy-egy szituációt megrajzolni, és később, a háborús sebeiből való fölépülése után, 1917-18-ban - ismételt budapesti tartózkodása alkalmával - óriási hatással volt rá a kibontakozó magyar avantgárd. Spontán módon átvéve, magába szívva a vizuális információt és gondolatot, ő maga is képes ilyen előadásmódú alkotásokat létrehozni, és szinte drámaian egy-egy portrét felrajzolni. Ismerve Moholy életművét, ma éppen sokszínűsége okán fogalmazható meg nehezen, hogy valójában ki is volt ő: kezdetben novellista, festő, grafikus, majd belsőépítész, forma- és díszlettervező, aki zenei darabokkal is foglalkozott és fantasztikus fotókat készített - sorolja a szakértő. Az apoldai Kunsthaus Avantgarde galériában, a Bauhaus-év keretében - éppen kilencven éve, 1919-ben alakult meg Németországban a Bauhaus-iskola - megrendezett kiállítás a számos német városban megnyílt tárlatok közé tartozott, ahol a művész korai korszakából magyarországi műveket is válogattak. A „Kézimunkázó nő", illetve a „Juhász Gyula-portré" is most érkezett vissza Szegedre, ez utóbbi szignózott és a költőnek ajánlott sorokkal van ellátva, hiszen egykoron nagyon jó barátságba került Szeged híres lírikusa és az akkor még ismeretlen ifjú Moholy. A Móra Ferenc Múzeum dédelgetett terve és Szeged régi adóssága, hogy egy Moholy-kiállítást szervezzen. Szabó Tamás elmondta: nemrégiben tett kanadai látogatása során alkalma volt találkozni

Botár Olivérrel

, a winnipegi egyetem professzorával, a híres Moholy-szakértővel. „Tervezzük, hogy tárgyalunk egy nagyszabású Moholy-kiállítás létrehozásáról" - árulta el a főrestaurátor.