Folytatódik a vártemplom ásatása

A szegedi vár ásatásának folytatására készülnek a Móra Ferenc Múzeum régészei, az ásatás egyik vezetője, Fogas Ottó és csapata épp az elmúlt héten fejezte be a Szeged IV. homokbánya feltárását, ahol egy kelta települést találtak, a folytatás pedig a kőtár udvarán következik.

Fogas Ottót

a homokbányában szerzett tapasztalatokról faggatom, aki azt mondja, szakmailag nem mondható nagyon kiemelkedő ásatásnak, jóllehet a tudomány szempontjából fontos: egy kelta település legszélét, külső szélét „csípték el" sikeresen a szakemberek. Néhány ház, gödrök, árkok árulkodnak a kelták mindennapi életéről. Kedvenc ásatásai között említi a régész a szegedi vártemplom körüli munkálatokat. 1998 óta minden évben zajlik a vártemplomnál egy két-három hónapos tervásatás. Az egykori Szent Erzsébet templom temetőjét, illetve a templom maradványait tárják fel. Tavaly már világossá vált: az úttest felőli magasfeszültségű vezeték nehezíti a régészek munkáját. Ha azt ki tudnák váltatni, akkor két év munkával bemutathatóvá tudnák tenni azt a területet - latolgatja Fogas Ottó. Nagyjából már láthatók egy nagyméretű gótikus templom alapfalai. Az épület kicsit nagyobb lehetett, mint az alsóvárosi templom, annál viszont 50-60 évvel később épült. A templom korabeli, egyik legalapvetőbb „járulékai" a temetkezések: belül családi kripták, kívül a köztemető - ezek feltárása is folyamatos.

Fogas Ottó elárulta, a nagyközönség számára is látható lesz, mi állt ott egykoron. A templom alapfalait védőborítással látták el, ami egy műemlékvédelmi módszer, így ugyanis a fal teteje védett, ezért a meglévő alapmaradványokat be tudják mutatni a nagyközönségnek is. Hasonlót kell elképzelni, mint a pusztaszeri templomrom, azzal a különbséggel, hogy ott kiemelkedik a rom, itt pedig nem tudják kiemelni, hiszen óriási mennyiségű földet kellene kitermelni - magyarázza Fogas Ottó. Szegeden ezért a templom körbejárhatóságát próbálják megoldani. A problémát az jelenti, hogy a templomnak csak egy része látható, hiszen a meglévő szegedi vármaradvány a 18. században ráépült a templomra, ezért a nyugati bejárati rész válik egyelőre láthatóvá. Lassan 12 éve végzi Fogas Ottó az ásatást. Kérdésemre, hogy mi volt a legértékesebb dolog számára, amit talált, a régész mosolyogva csak annyit mond: a feleségem. És a további ásatások? - faggatom tovább Fogas Ottót. Valószínűleg a nagyberuházások terén haladnak tovább, homokbánya vagy autópálya kötelező megelőző ásatása kerülhet terítékre. Kérdésemre, hogy mennyire nehezíti a kánikula a régész hétköznapjait, Fogas Ottó elmondta: ők is nagyon megküzdenek a meleggel, bár a régészek majdnem mindig ilyen időben dolgoznak. Jelenleg a kánikula ellen annyit tehetnek, hogy szabadidejükben nem mennek strandra - mondja tréfálkozva a régész. Nem kedvez persze télen sem a túlzott hideg, a fagyott föld a régi korok kutatóinak, ilyenkor van idő az ásatások leleteinek leltározására, tudományos feldolgozására. A feltárás maga ugyanis a régész munkájának csak egy kicsi, jóllehet a leglátványosabb része. Az összmunkának ez viszont csak töredéke, a feldolgozás pedig hosszú évek munkája. „Minden évben egyre többet ásunk és egyre kevesebb időnk van feldolgozni. Amíg a feltárási munka csak az ásatásvezetőn múlik, az anyagfeldolgozáshoz szükség van restaurátorra, antropológusra stb., ami tovább bonyolítja a munkát" - mesél a szakmai háttérről a régész.