Cigányszerelem: Bevált a sztárparádé

Pénteken Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjével elkezdődött a Szegedi Szabadtéri Játékok 2009-es előadás-sorozata. A mozgalmas színpadképekben és remek táncbetétekben bővelkedő, kifejezetten jó humorral megfűszerezett, erős zenei alapokon nyugvó darabot csak az időjárás zavarta meg: többször meg kellett szakítani az előadást esőszünet miatt.

Botka László

szegedi polgármester köszöntőjében elmondta: 78 év, 700 előadás és mintegy 3 millió néző fémjelzi a szabadtéri játékok hagyományát. Az olyan darabokról, melyek mögött érezhetően felfedezhető a komoly zenei háttér, sokszor nehéz írni, mert nehéz visszaadni azt, amit a zene el tud mondani.

Lehár Ferenc

operettjében azonban a cselekmény is a helyén van, s jóllehet az operettet némelyek nem tartják komoly műfajnak, szerencsére a közvélekedés és a színházak játékra érdemesként műsoron tartják. A jó operetthez Lehárnál minden megvan: misztikus kerettörténet - Zórika, a gazdag erdélyi földbirtokos, Dragotin lánya, aki egy cigányprímással kötné össze az életét a becsületes Jonel helyett, és aki - Nagyboldogasszony napján születvén - megláthatja álmában a jövendőjét, ha kézfogója napján iszik a Cserna vízéből. Cigánytábor versus egy erdélyi úr, a féltékeny vidéki primadonna és az ártatlan erdélyi leányka, a csábító Józsi és a kiváró Jonel. E történeti és figurális konstellációkat már "csak" jó színészekkel kellett társítani, és ez az idei szabadtérinek ismét sikerült. Reméljük, a többi előadást nem változtatja esőtánccá és "ének az esőben"-né az időjárás. Minden tisztelet a produkció közreműködőié: a vizes színpadon is, ha csúszva, ha tócsában vagy a karmester esőben vezényelve is, de tisztességgel játszottak, látszott, hogy a rossz idő ellenére nagyon szeretnék, hogy jól sikerülhessen az előadás. A prózai színpadokról ismert nagy nevek -

Bodrogi Gyula, Hollósi Frigyes, Stohl András, Gesztesi Károly, Kovács Patrícia

és

Molnár Piroska

- remekeltek, Stohlra annyira illett a szerep, hogy még a "remek műsorvezető is vagyok" kijelentés is telitalálat volt. Gesztesi páratlanul alakította a cigányvajda humorosan keménykedő, ugyanakkor mélyen bölcs és megfontolt alakját. A csapat valóban egyedülállóan jó, a legkisebbtől a főszerepekig:

Vadász Zsolt, Rácz Rita

és

Kiss B. Attila

harmonikusan játszott össze, Bodrogi Gyula hozta a tőle megszokott zseniális alakítást, a nevelőnő alakját Molnár Piroskának találták ki, az Ilonát alakító

Frankó Tünde

pedig valóban - szerepéhez illően - primadonnaként állta meg a helyét a színpadon. A jól kimért díszleteket

Daróczi Sándornak

, a jelmezeket - mely skálája a cigányvajdától a primadonnáig terjedt -

Velich Ritának

köszönjük. A táncbetétek nagyon impozánsak, koreográfus:

Bodor Johanna, Szögi Csaba

.

Béres Attila

rendező nagyot alkotott, a sok ügyes fogás közül csak kettőt hadd említsük: a darab elején nem esik le rögtön a nézőnek, hogy "darab a darabban" színt lát. A másik nagy húzás szép: az operett végén a cigánybanda és az erdélyi úr kísérete, valamint a vajda, Kutula és Dragotin kezet fognak egymással. Nagy ölelkezés, a vélt vagy valós konfliktusok, melyeket egy meggondolatlan cigányszerelem tüze szított, egy csapásra megoldódnak. Megható jelenet, talán éppen azért, mert azt kívánja az ember, bárcsak a világ is néha, olykor, csak egy-egy napra operetté változna...