Gergely-nap, a diákok ünnepe

A téli ünnepkörbe tartozó jeles napok Gergellyel (márc. 12.) zárulnak. A régi Juliánus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időpontja volt e nap, de valamikor Gergely napján kezdődött az iskolaév tavaszi féléve is, s a gyerekek házról házra járva népszerűsítették az iskolát. Ez volt a Gergely-járás. A szokás valaha egész Közép- és Nyugat-Európában igen népszerű volt.

A diákok játéka abból állt, hogy „Szent Gergely vitézeinek" öltöztek, vagy felpántlikázott kalapot vagy csúcsos papírsüveget raktak a fejükre, vezetőjük pedig egy fakardot vitt magával (amire egy darab paprikás-füstölt szalonnát tűztek). Emellett a karkosár és a bugyelláris is hozzátartozott a „szereléshez", ezek nélkül el se indulhattak volna, ugyanis a tagtoborzás mellett az adománygyűjtés volt a másik fő cél. Bejárták az egész falut, felhívták a figyelmet a tanulás fontosságára, s egy jó hosszú éneket tanultak meg ennek alátámasztására. Íme néhány strófa ízelítőül a Szent Gergely pápához, a diákok védőszentjéhez szóló énekből: „Szent Gergely doktornak, / Híres tanítónak az ő napján, / Régi szokás szerint, / Menjünk Isten szerint iskolába. (...) Nem jó tudatlanul / Felnőni parasztul e világban, / Mert így emberségre, / Nem mehet semmire ez országban." A több szövegből összetett énekhez kapcsolódott a szereplők tréfás bemutatkozása, a jókívánság-mondókák és az adománykérés (tojás, lencse, bab, kolbász, zsír stb. formájában). A dramatikus játék egyik célja az iskolai gyöngyélet népszerűsítése mellett az adománygyűjtés volt a tanítónak. A későbbi időkben a pedellus nem fogadta el a szerzeményt, így a gyerekek - nagy örömükre - egymás között oszthatták szét.