Dankó Pistára emlékeztek

Megemlékezést és koszorúzást tartottak pénteken Dankó Pista szobránál a prímás halálának 106. évfordulóján. A Stefánián mintegy hatvan ember tisztelgett a híres dal- és nótaszerző emléke előtt.

A koszorúzáson

Majzik István,

a Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-Magyarországi Egyesületének elnöke köszöntette az egybegyűlteket, beszédet mondott

Szalay István,

Szeged egykori polgármestere. Közreműködött

Báder Béla

és cigányzenekara, énekelt

Kurina Irén

, majd

Gyuris Imre

- a megemlékezők körül meg-megálltak a járókelők, és lelassítottak az autók. A város képviseletében koszorút helyezett el

Kerek Attila, Tóth Károly, id. Boros Gyula

és Szalay István. Koszorúzott a zeneművészek szakszervezetének megyei megbízottja, Báder Béla, a Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-Magyarországi Egyesületének egyesületi elnöke, Majzik István, valamint virágot és koszorút helyeztek el szeged lakosai. Ezt megelőzően a temetőben is megkoszorúzták

Dankó Pista

sírját, ahol Majzik István mondott beszédet, és a zenekar mellett

Gulyás Mihály

és

Monostori Dezső

közreműködött.

Dankó Pista

1858. július 13-án vagy 14-én - pontos születési ideje vitatott - Szeged-Fölsőtanyán (ma: Szatymaz) született muzsikus cigánycsaládba. Már nagyon korán megmutatkozott a tehetsége, 15 évesen saját zenekara volt. Életművében több mint félezer dallam, nóta szerepel, melyek révén a magyar nóta történetének egyik legnagyobb alakjaként emlegetik. Döntő fordulat életében, mikor megismerkedik

Pósa Lajos

költővel, attól kezdve együtt dolgoznak a dalokon. 1890-ben saját daltársulatot is szervez, és járja az országot, külföldön pedig Oroszországba is eljut. Bár nótái hallatlanul népszerűek, a kezdetleges szerzői jogok miatt általában szegénységben és nélkülözésben élt, majd a tüdővész korán, 1903-ban elragadta. Temetésén a félezer dalát jelképező ötszáz cigányzenész kísérte utolsó földi útján.