Farsang: Kakaskodó játékok

Elszabadult, féktelen, álnok, nyomorúságos világunkban már a gyerekek se tudnak önfeledten, szépen játszani. Mindig csak a vér, az erőszak a filmen, az életben. Noha a játék szó pozitív töltésű jelentéstartománya kedves, meghitt, bizalmas viszonyt feltételez, amelyben jó a homo ludens, a játékos ember szerepében tetszelegni, ez nemcsak ebből áll: egyfajta biztonsági szelep is, aminek megnyitásával sokat elárulunk magunkról, a környezetünkről, életvitelünkről, gondjainkról, örömeinkről - mintha árnyékképünknek adnánk lehetőséget arra, hogy kibontakozzon, lépjen helyettünk.

A paraszti, népi hagyományok telis-tele vannak játékkal, ám a jelentésmező mindig két szélsőséges pólus felé tolódik, s az egészen könnyed játékosságtól a brutalitásig minden belefér: egy-egy jeles naphoz, időszakhoz fűződően jelképesen eljátsszák mindazt, ami velük nehéz életük során történik, történt vagy történhet, de néha egyszerűen csak megmutatják, ki a legény a faluban. A farsangi szokásanyag ilyen szempontból igen gazdag. A felvonulós szokások játékai között előfordul(t) az álesküvő, a cigányvajda-farsangoló, a betyárfarsangoló, a halottasjátékok, az álbírósági tárgyalás, amelyben alakoskodókat vagy bábukat, illetőleg állatokat ítéltek halálra, és az állatokat ténylegesen kivégezték, megölték.

Tyúkverés, kakasütés

Farsangkor kedvelt játék volt a tyúkverő, amelyet a források szerint az egyházi és világi rendelkezések tiltottak már a századokkal ezelőtt is. Tyúkverőnek a falusi nép azon mulatságát nevezik, amikor a tyúkot egy földbe vert cövekhez kötik, s a legényt, akinek a szemét bekötik, néhány lépéssel hátravezetik, megforgatják, majd a cséppel agyon kell ütnie az állatot. A kakascséplés ugyanilyen módon történt. A legény, ha sikerült a művelet, a nap hőse lett. A „kivégzést" követően a kakast a kocsmában készítették el, elfogyasztották, s jól berúgtak. A kakasütés népszerű mulatság volt a XIX. században a szegedi nagytájon is. A kakas megölésének egyik változata a kakasnyakvágás volt. A maszkos alakoskodók (turbános török, bíró, vádló) a kakast a bíróság elé állították, s felsorolták bűneit: az anyjával szerelmeskedett, sok feleséget tartott. A halálos ítélet elhangzása után az egyik töröknek öltözött maskara éles kardjával lemetszette az áldozat fejét, így a komédia véget ért. (A kakascséplés és változatai mára teljesen eltűntek a néphagyományból.)

Gúnárnyak-szakítás

A farsangi céhvigasságok a XVII. század óta el sem múlhattak lúdnyak-szakítás nélkül. Mészároslegényből így lett mester. A legények 12 órakor lóháton gyülekeztek, odébb egy kötél volt kifeszítve, középen a felkötött lúd függött. A kötelet csak annyira engedték le, hogy a szerencsétlen ludat a lóról el lehessen érni, hónalj alá lehessen szorítani. Ekkor hirtelen kifeszítették, a nyeregből kiemelt, levegőben kapálózó mészároslegény pedig mindenáron el akarta tépni a selyemzsinórral erősen befűzött nyakat az állat testétől. Ez nem volt könnyű, általában csak az arra kijelöltnek sikerült némi csalafintaság árán (titkon elvágták a zsinórt).

Cibere vajda és Konc király

A farsangi hagyománykör legrégibb rétegébe tartozó viaskodó, vetélkedő játékokon nem folyt vér, de az eredményt, akárcsak a gúnárnyak-szakításkor, előre lehetett tudni. A két megszemélyesített alak közül Konc a húst, a dínomdánomot, a farsangot jelképezi, Cibere a zsírtalan ételt, a böjtöt. Az évről évre ismétlődő párviadalt már a XVI. században említi

Szkhárosi Horváth András

. A csatát vízkereszt napján rendezik meg először, akkor Konc király győz, húshagyókor pedig Cibere vajda, a böjt ura, attól kezdve nem szabad húsos ételt enni, csak ecetes, túrós, fokhagymás ciberét.