Kultúra

Veronáig hallatszott a szegedi „fizikus operaénekes" növendék hangja

Veronáig hallatszott a szegedi „fizikus operaénekes" növendék hangja

2009. január 19., hétfő
Veronáig hallatszott a szegedi „fizikus operaénekes" növendék hangja

Fotók: Gémes Sándor

Szélpál Szilveszter, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának elsőéves hallgatója nemrég tért vissza Veronából egy nemzetközi énekversenyről, ahol nem is akárhogyan szerepelt. Ennek ellenére az ifjú énekes egyelőre nem vágyik nagy külföldi karrierre, megelégedne egy jó magyar színházzal is, ahol azt csinálhatná, amit szeret: énekelhetne.

„Decemberben kaptam a lehetőséget, hogy a budapesti Operaházban részt vegyünk

Puccini

Turandot című operájának szerepeiben. Az idő rövidsége és a fiatal korom miatt tanárommal úgy döntöttünk, hogy nem vágom túl nagy fába a fejszémet, így a mandarin szerepére készültem" - kezd mesélni

Szélpál Szilveszter

, akinek főtárgytanára

Temesi Mária

opera-énekesnő. Az operaházbeli versenyről négy magyar jutott tovább, köztük Szilveszter, egyedüli szegediként. Január 9-12-ig zajlott a International Singing Competition Veronában, melyet egyébként minden évben megrendeznek, mindig más operával. A megmérettetés két fordulóban zajlott: 9-10-én volt egy elődöntő az ottani konzervatóriumban, a döntőt pedig már egyenesen a veronai színházban, a Teatro Filarmonicóban rendezték. „Ott véreztem el tulajdonképpen" - mondja az énekes, de nem is szó szerinti elvérzésről van szó, hiszen csupán fiatal életkorára való tekintettel tartották még korainak, hogy ott énekeljen - versenyző társai között ugyanis már tapasztalt, operaházban fellépő énekesek is voltak. Szilveszter most 24 éves, de mint mondja, a hang igazán 30 körül érik be.

„Amit az énekes tapasztal, én meg is tudom magyarázni..."

„Én a színpadot nagyon szeretem, és ha kiállhatok, az számomra nem izgalommal jár, hanem várakozással tölt el" - meséli az ifjú bariton. A verseny győztesei Veronában három-négy előadást tarthatnak a közönség előtt, Szilveszter mosolyogva mondja, hogy erre amúgy is nehezen tudott volna vállalkozni, mert éppen a szakdolgozatát írja - fizikából. Mielőtt ezen meghökkennénk, gondoljunk bele, hogy egyáltalán nem áll a két terület olyan messze egymástól, sőt, Szegeden is számos példa hozható olyanokra, akik fizikával kapcsolatban tevékenykedtek és jelenleg művészi pályán vannak - hogy csak a Szegedi Nemzeti Színház igazgatóját, a matematika-fizika szakos tanárként végzett

Gyüdi Sándort

említsük. „A hang is egyfajta rezgésekből áll, az éneknél fontos az akusztika - amiket tapasztal az énekes a színpadon, azt én meg is tudom magyarázni" - ecseteli Szilveszter. Mint mondja, a fizikus szakot azért választotta, mert úgy érezte, fiatal még elkezdeni énekelni, és mégis kell az embernek egy „polgári szakma". Akkor még a lézerek vonzották, most már a tanításban több örömömét lelné, de őszintén szólva kezdettől fogva színpadra vágyik.

A „színház szaga"

„Édesapám mondta azt, hogy aki egyszer megérezte a „színház szagát", többé nem menekül tőle" - vallja Szilveszter, akinek családi hátterében sem hiányoznak a zenei gyökerek, hiszen édesapja sok más mellett (például a Király-König Péter Zeneiskola igazgatója) hosszú ideig volt a színház zenekarának oboistája. Szilveszter idén először indult nemzetközi énekversenyen, de egyébként színpadi és közönségtapasztalatok terén nincs nála hiány: többször részt vett az Egyetemi Zenei Versenyen - akkor még fizikus hallgatóként -, 2006-ban második, 2007-ben első helyezett lett, a tavalyi Simándy József Énekversenyen pedig különdíjat kapott.

Lehetőségek? „Kevés..." - mondja mindezen látszat ellenére Szilveszter. Leginkább a tanintézmény nyújt alkalmat bizonyos koncerteken való fellépésre, mert rutint kell szerezniük a növendékeknek. Szilveszter még kiváltságos helyzetben is van, mert szokott a Szegedi Nemzeti Színház énekkarában és a Szabadtéri Játékokon is énekelni. „A lehetőséget az jelentheti, hogy ha hallottak valahol énekelni és valakinek tetszett; akkor esetleg visszahívnak, és lesz folytatás" - folytatja a fizikus-énekes. S hogy mik a tervei? - Színpad persze, de először nem külföldön. „Megmondom őszintén, én nem vágyom el Magyarországról. Azt szeretném, hogy itthon egy jó színháznál azt tehessem, amit szeretek: énekeljek" - vallja Szilveszter, aki egyébként a komolyzene mellett a

Give me five

nevű a capella csapatban is próbálgatja hangszálait.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.