125 év: Ünnepelt a Somogyi-könyvtár
Csütörtökön a Somogyi-könyvtár megnyitásának 125. évfordulóját a már hagyománnyá vált Somogyi-könyvtári Nappal ünnepelte meg. „Somogyi Károly igazi életműve a könyvtárának létrehozása volt" - emelte ki Szőkefalvi-Nagy Erzsébet, a nap főszervezője.
A rendezvény az intézmény névadójának,
Somogyi Károly
esztergomi kanonok szobrának megkoszorúzásával kezdődött, aki 1881-ben felajánlotta 43 701 kötetes gyűjteményét Szeged városának és a közművelődésnek. S lám, nem elég az egy és egy negyed százados évforduló: a bibliotéka megnyitása ez évben éppen ugyanarra a napra esett, mint 1883. október 16-ája, mikor
Ferenc József
császár megnyitotta és átadta a Somogyi-könyvtárat - hívta fel nyitóelőadásában a hallgatóság figyelmét
Szőkefalvi-Nagy Erzsébet
főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője. S a projektor képei segítségével kalandozásra indultunk: a császár a könyvtárat még a Dugonics téri - egykori főreál iskolai, ma a Szegedi Tudományegyetemhez tartozó központi, a Rektori Hivatalának is otthont adó - épületben nyitotta meg, 1897-től a mai múzeum épületében, a közművelődési palotában várta olvasóit a bibliotéka egészen 1984-ig, mikor is átköltözött jelenlegi, Dóm téri épületébe.
Ikertestvér, kölcsönös kiegészítés
Szimbiózis, együttélés - mondta a főkönyvtáros, utalva arra, hogy szorosan együtt kellett működniük a társintézményekkel az évek során, így például a múzeummal, amivel egy ideig közös épületben szolgálták a közművelődést. „Szinte ikertestvéreknek nevezhető a két intézmény, hiszen a külön gyűjtemények ellenére mikor a kultúrpalotában együtt töltöttük az időt, akkor egy család voltunk. A két intézmény kapcsolata azóta is példás" - mondta
Horváth Ferenc
, a Móra-múzeum tudományos igazgatóhelyettese.
Kokas Károly
, az SZTE Egyetemi Könyvtár főigazgató-helyettese a könyvtár vezetése nevében köszöntötte a Somogyi-könyvtárat, és elmondta: a két könyvtár mindig nagyszerűen kiegészítette egymást. „Hogy a Somogyi-könyvtár mennyire meghatározta azt, hogy mit gondoljunk a könyvtárról, azt az is mutatja, hogy az új egyetemi könyvtárépületet tervezésénél figyelembe vettük a bibliotéka azon előnyeit, amelyeket mi, egyetemi könyvtárosok diákkorunkban irigyeltünk a Somogyi-könyvtártól. Tudjuk, hogy a kutatóink ma is szívesen járnak a Somogyiba, és nem vagyunk rá féltékenyek, tudjuk, hogy ez a könyvtár miben tud nagyszerűt nyújtani hozzánk képest, és mi mivel egészíthetjük ki az ő tevékenységét" - fogalmazott Kokas Károly.
"Azzá tett, aki ma vagyok"
A köszöntések után a „felolvasásokat", a gyűjteményt kutató szakemberek előadásait is átszőtték a könyvtárhoz fűződő személyes történetek. Ezek során ízelítőt kaphatott a hallgatóság abból is, milyen sokrétű műveltséget bíró ember volt az adományozó, és milyen gazdag maga a gyűjtemény, hiszen az erdélyi unitárius könyvtől - melyről
Balázs Mihály
irodalomtudós beszélt - a geográfiai, néprajzi, etnográfiai érdeklődésű kutatónak is számos érdekességet kínáló darabokon át - mint
Szőnyiné Kristóf Ildikótól
, az MTA Néprajztudományi Intézetének munkatársától megtudtuk - egészen az olyan „nagymágusokig" - mint amilyen például a
Szőnyi György Endre
irodalom-, illetve kultúrtörténész előadásában bemutatott
Robert Fludd
volt - kínál adalékokat.
A délelőttöt egy könyv-örökbefogadás zárta keretbe:
Ilia Mihály
, az SZTE Modern Magyar Irodalmi Tanszék nyugalmazott oktatója örökbe fogadott egy Radnóti-kötetet, és
Bod Péter
A Szent Bibliának históriáját is. Az irodalomtudós a könyvtárral való első találkozásának felidézése kapcsán úgy fogalmazott, köszönetet mond a Somogyi-könyvtárnak, hogy azzá tette őt, akivé vált, hiszen a könyvek szeretete miatt lett irodalomtörténész, tanár és szerkesztő. A délutáni program során megnyitották a megújult könyvtártörténeti kiállítást az aulában, megtekinthető volt az
, illetve a Somogyi-könyvtár reneszánsz könyvkincsei, valamint
A király nyomában Szegeden című tárlathoz
várostörténeti séta indult.
