Korai Öröm: „Csak magunknak kell megfelelnünk…”

A SZIN nulladik napjának fellépői közül a SZEGEDma.hu a Korai Öröm zenekart kereste fel. A hamarosan tizennyolc éves együttes egyik alapító tagját, Kilián Zoltán basszusgitárost a koncertről és a zenéjükről kérdeztük.

Gazdag zenei hangzásvilág jellemzi a

Korai Örömöt

, amihez a megszokott gitár, basszusgitár, dob, szintetizátor mellett például fuyara, doromb, trombita és konga is hozzájárul. Az együttes idén nyáron már járt többek között Szerbiában, Hollandiában, Németországban és Olaszországban is turnén, illetve részt vett fesztiválokon. A

korai.hu

oldalon már láthatnak fotókat a nyári fellépésekről is az érdeklődők.

- A SZIN most nektek az utolsó nagy nyári buli?

- A budapesti Vidám Parkban van még egy bulink, de egyébként a nyári fesztiválok közül mindig az utolsó a SZIN, ezért nagyon szeretjük; egyrészt Szegedre is szívesen jövünk, másrészt valóban egy jó lezárása ez a nyári fesztiválidőszaknak. Jó, mert hangulatában is másabb, mint a többi fesztivál.

- Milyennek éreztétek a SZIN-es fellépést?

- Nagyon jó volt, kicsit az elején izgultunk, mert viszonylag korán léptünk fel, és mivel sokan vagyunk, hosszabb ideig tart a beállás is, így a kezdésnél még nem volt olyan sok ember, de utána nagyon szépen összegyűltek a fiatalok, és beindult a koncert. Lelkes közönségre találtunk, táncoltak, ugráltak és adtunk ráadást is. Szegeden mindig jó játszani, a JATE Klubban évek óta visszatérő előadók vagyunk általában egy őszi meg egy tavaszi bulira, nagyon szeretünk oda járni.

Nehéz meghatározni

- Hogyan határoznád meg, milyen zenét játszotok, világzene?

- Talán még csak az sem... A legutóbbi időszakban mindig próbálnak valamiféle meghatározást kicsikarni belőlünk. Nevezhetnénk persze világzenének is, de ugyanúgy trance-jellegűnek muzsikának is, ami azonban nem sima trance, mert van benne metal, ezért lehetne trance-metal, de vannak benne világzenei alapok, akkor etno-trance-metalnak is nevezhetnék és satöbbi, sorolhatnánk - nehéz a meghatározás. Általában az első pár számunk felvezető jellegű, azután egyre keményebb dallamok következnek, egyre durvább hangzások, egyre erőteljesebb dobokkal. Az együttesben egy dob meg két perka adja a ritmust, tehát ha úgy tetszik, három dobosunk van. Kevésbé slágeres az utóbbi időben a zenénk, inkább erőteljesebb, ritmusok és gitárok összjátéka, ami közben megmarad azért a dob meg a basszus alaphangzása ugyanúgy, mint régen, és még persze erre jön a többi hangszerünk ércesebb hangzása...

Nem gondolkodni - játszani

- Mi vezet titeket ehhez a zenéhez?

- Nem gondolkodunk rajta, csináljuk. Tizennyolc éves lesz idén a zenekar, az eredeti felállásból a kongás,

Jócsik János

, meg én vagyunk, majd az elsők közt

Csányi Viktor

dobosunk csatlakozott hozzánk - de azóta nagyon egybeforrt a csapat minden tagja. Igazán soha nem gondolkozunk azon, hogyan-merre kellene csinálni, hanem valahogy úgy alakul, a próbákon, vagy a koncerteken is. Nem szoktunk ahhoz igazodni, hogy most mi a trend, milyen irányt kellene követni, nem „slágerdalokat" zenélünk. Ami jólesik, azt játsszuk. Nem próbálunk megfelelni semminek, talán ez a legfontosabb, de mégis örülünk, hogyha megvan az a sikerélmény, hogy nemcsak mi szórakozunk jól, hanem a közönségnek is tetszik a zenénk.

- 2005-ben jelent meg az utolsó albumotok. Terveztek most lemezt?

- Tervezzük, hogy kiadunk egy lemezt, most elég sűrű volt a nyár, szerettünk volna kicsit nekifeküdni az új számoknak, azok közül egyébként négyet játszunk is a koncerteken, de van még három-négy, amiket össze kellene rázni a próbákon. Elvileg szeptembertől mehetünk stúdióba, mivel tizennyolc éves lesz a zenekar, szeretnénk még idén kiadni, de lehet, hogy csak a tavaszra áll össze, meglátjuk. Soha nem sietünk, csak saját magunknak akarunk megfelelni: ha összejön, és mi úgy érezzük, hogy jó lett, akkor adjuk ki.