Szabadtéri: világok találkozása a Dóm téren

Már csak két éjnek kell eltelnie, hogy eljöjjön Szegeden a szabadtéri "Szentiván éj". Körülbelül két órányi zene 14 perc prózával - ezt ígérték az alkotók a tegnapi közönségtalálkozón, melyet már megszokott módon Herczeg Tamás Reök-igazgató vezetett a Reök átriumában.

Nem

Shakespeare

hazájában jutott eszébe neves művészeknek, hogy a nagy drámaíró Szentivánéji álomjából musicalt írjanak: három olyan hazai kiválóság, mint a rendező

Kerényi Miklós Gábor

(alsó képünkön

középen)

, a zeneszerző

Szakcsi Lakatos Béla

(alsó képünkön balra)

és a szövegíró

Müller Péter Sziámi

(alsó képünkön jobbra)

munkája nyomán a szabadtéri színpad hamarosan készen áll az ősbemutatóra. A figyelmes olvasó már több helyen találkozhatott azzal, hogy mint ahogyan akkoriban Shakespeare is társulata számára egy jellemző arcra és karakterre írta a szerepeket, úgy ez a darab a Budapesti Operettszínház színészeire íródott. Mint a közönségtalálkozón megtudtuk, a három alkotót elkísérte a munka mindenhova: Müller Péter Sziámi például arról beszélt, hogy római útján is felhívták, hogy mi lenne, ha egy rész másként szólna a darabban...

Súgjon a zene és a történet

„Engem színházilag és gondolkozásilag is izgat valami újnak a létrehozása, az, ha bizonyos dolgokat újra tudunk fogalmazni" - mondta Kerényi Miklós Gábor. „Amikor nem magamnak alkotok, szeretek úgy szöveget írni, hogy megvan a zene, és tudom, hogy miről fog szólni a dal. Ilyenkor súgjon a zene és a történet, és ettől olyan izgalmas a dolog" - osztotta meg a közönséggel a műhelytitkot Müller Péter Sziámi, aki immár a tizedik musicaljében működik közre. A szövegíró szerint a Szentivánéji álom musicalként született abban az értelemben, hogy a legősibb magja a zene volt. „A költészet zene, zenei alapú, a Szentivánéji álom pedig Shakespeare egyetlen olyan darabja, amely elsősorban költői anyag, egy hatalmas sodrású vers. Nem a történetet nézik az emberek, hanem inkább a zenéjére hangolódnak rá. Úgy érzem, a mai ember zenei nyelvén a shakespeare-i hagyomány újraértelmeződött, és nekem csak meg kellett hallanom benne a szöveget. Én nem írtam tehát, meghallottam" - mondja a dalok szövegírója.

Világok találkozása

A darab műfaja: világmusical. „Azon igyekeztünk, hogy ez az ember zenéje legyen. Az ember zenéje nagyon fontos a huszonegyedik században, a globális világban is. Ebben a darabban az emberek népzenéje, a világ népeinek a népzenéje szól: spanyol, török, román, indiai, cigány népzenék, és mellettük ott van a popzene, a dzsessz és a klasszikus zene

Monteverditől

Kurtág Györgyig

- ezen az úton próbáltam a zenét megszerezni" - árulta el Szakcsi Lakatos Béla, és hozzátette: a darabban élete egyik legjobb munkáját látja. A zenei „crossover", a zenék egymásra hatása mellett Müller Péter Sziámi a világmusical egy másik értelmezését is hangsúlyozta: „Én amikor először kimondtam ezt a műfajt, akkor azt éreztem, hogy a Szentivánéji álom azért óriási, mert világok találkozása: a magas színházi zenétől, az operától az operettig, a mesteremberek vonulata kapcsán a népzene és a vulgárisabb, humorosabb megszólalástól a tündérvilágon keresztül megnyilvánuló szférák zenéjéig." Keró hozzátette: a Szentivánéji álom világszínház, olyan típusú darab, amiben a világnak rengeteg lenyomata benne van és sejthető belőle.

Szeretni kell

„Ehhez a mesteremberek hétköznapiságától a tündérek különlegességéig terjedő gazdag rétegződéshez olyan alkotótársak kellettek, akikkel két lábbal tudunk a földön járni, de valamennyire merünk álmodozni is" - vallja a rendező, aki azt is elmondta: hisz abban, hogy a musicaltől vezet út majd a nézők számára egy mű elolvasásig vagy egy másik előadás befogadásáig, egy valódi színházi örömig. „Az embernek szeretnie kell azokat a darabokat, amiket rendez" - Kerényi Miklós Gábor ebben látja eddigi rendezései sikerét. „Ezek a darabok emberekről, világokról szólnak, és bennem megjelennek azok a szélsőséges pillanatok, azok a szélsőséges érzelmek, amiket ezen darabok szereplői éreznek" - mondta a rendező, aki a darabokban azt keresi, hogy mi az, amivel most, 2008-ban megragadja egy történet: „A hagyományt nagyon fontosnak tartjuk, de mindig a jelen pillanatnak a megélése, a jelen pillanat érzelmei azok, amik megmozgatják a darabot" - vallja Kerényi Miklós Gábor.