Szabadtéri: Marica megint, majdnem úgy…

Ha azt mondanánk, hogy Eszenyi Enikő - a Marica grófnő rendezője - a csütörtöki főpróbán egy kicsit ideges volt , még finoman fogalmaznánk. Viszont annál nyugodtabban dőlhetett hátra a nézőtéri székében a tegnap esti premiert nézve: összeállt a darab, majdnem telt ház volt, és ismét szólt a vastaps a Dóm téren.

A híres erdélyi szépség, Marica grófnő és a botcsinálta tiszttartó, a daliás Tasziló gróf, valamint húgocskája, Liza kisasszony és Zsupán báró teljes boldogságának beteljesedése áll

Kálmán Imre

művének középpontjában.

Operettshow a Dóm téren

Talán éppen a történet habkönnyű édessége az, ami a képi izgalom mellett a bombasiker szintjén tartotta a Dóm téri előadásokat az elmúlt évben is. A képi izgalom mindaz a látvány, ami a huszonegyedik század show-éhségben szenvedő közönségét kielégíti.

Kentaur

monumentális díszletei (óriáshegedű és piros cipő) és -

Duda Éva

koreografálásában - a tánckar, a statisztéria állandó vibrálással delejezik a közönséget. Táncoló műtehenek, traktor, veterán autó, légballon, tíz méter magasan kötélen lengő cigányhegedűs, tűzzsonglőrök, sőt: idén a Dóm tornya is egy rövid pillanatig a díszlet része lett. A tévé elől végre kiszabaduló néző megkapja ugyan azt a fényözönt, csak egy óriási színpadon, élőben.

Eltűnt szavak, aranyhang és derű

A világhírű opera-énekesnő, a friss Kossuth-díjas

Lukács Gyöngyi

- aki a tavalyi előadáson debütált operetténekesként - csodálatosan énekelt ismét. Lehet, hogy én vagyok laikusabb a laikusnál, de egy szavát sem értettem. A hangja a leghíresebb operaházak dísze lehet, de szerintem ebben az operettben - talán a magyar nyelv sajátossága miatt is - kevesebb dísz több lett volna. Prózai játéka sem volt olajozott. A Nemzet Színésze,

Király Levente

, városunk díszpolgára kicsit ugyan már nehézkes, de még mindig szeretni való. A legnagyobb alakítás - épp úgy, ahogy tavaly - a Zsupán grófot játszó

, akinek humora valódi derűt varázsolt a Dóm térre. A férfi főszereplő,

ott volt, énekelt, táncolt, profi munka, de semmi több. A Lizát megformáló

Peller Annát

így jellemezhetnénk: ügyes volt és aranyos.

Lehoczky Zsuzsa

Bozsenáját imádta a szegedi közönség.

Pindroch Csaba

őrült nyelvmestere - szemben Zsupán gróf figurájával - a cirkusz bohócaihoz hasonlóan néha kicsit túljátszott.

Tordy Géza

- akit idén választottak a Nemzet Színészévé - megtalálta a határvonalat Móric megformálásában -, ha több: túlzás, ha kevesebb: silány. A főpróbán látott diszharmónia a premieren már nem volt annyira szembetűnő, sőt, mondhatni, csak a szakmabeliek szúrták ki az apróbb hibákat. A közönség szinte minden számot nyíltszíni tapssal jutalmazott. Sőt, a „hej, cigány"-t majdhogynem visszatapsolták. Siker lett a Marica ismét. Akik lemaradtak a premierről, azok ma, szombaton vagy holnap, vasárnap este nézhetik meg e modern, formabontó rendezésben színre vitt operettet a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Dóm téren.