Szívecske és kisgólya: a mézeskalácsos
Kézművesek a hídi vásárban II.
Fotók: Gémes Sándor
Idén kilencedik alkalommal rendezték meg – a Szeged napi rendezvénysorozat részeként – a májusi hídi vásárt. A lezárt Belvárosi hídra az ország minden tájáról érkeztek kézművesek, s árulták portékáikat. Nekünk sikerült bepillantanunk néhány kisiparos asztala mögé is…
„Három és fél évig tanultam a szakmát Pesten” – meséli mosolyogva Barát Éva (fotóinkon egyedi megrendelésre készült mézeskalácsokkal), aki Fertőrákosról érkezett, és már nyolcadik éve állandó vendége a hídi vásárnak. „Az ország minden területére járunk, de csak és kizárólag kézművesvásárokba. Nem nézzük le a falunapokat, búcsúkat, de ahol műanyag játékok, kínai ruhák vannak, oda mi nem megyünk. Ez elvi kérdés, azért lettünk kézművesek, hogy a minőségi, hagyományosan magyar termékeket népszerűsítsük.”
A kedves mézeskalácsos hölgy kezembe ad néhány gyöngyszemet, és elmondja, hogy ez mind zsűrizett termék. Kiállításokra is be szokott nevezni. Tavaly egy betlehemes biennálén nyert kategóriájában első helyezést. Mikor a kézművesek sanyarú sorsa felől faggatom, egészen újszerű tapasztalatokat oszt meg velem. „Hála a Jóistennek az édesipari termékekkel kapcsolatban a minőségi áru kezd előtérbe kerülni a bóvlival szemben. Visszahoztuk a mézeskalács nimbuszát! A vásárlók igényesebbek, elegük lett a sok olcsó kacatból – én legalább is így látom.”
