Több mint 1 milliárd repült az ablakon
Kevesebb, mint három évvel ezelőtt azt írhattuk a Szegedi Szabadtéri Játékokról, hogy az a város legismertebb védjegye.
A nyári színház fénykorát élte, és ez még akkor is igaz, ha éppen abban az évben a pandémia miatt a Dóm téren csak egy nagyon szűk, de színháztörténeti jelentőségű pódium előadást tudtak megtartani, az újszegedi színpad esetében pedig korlátozás nélkül lehetett nézőket beengedni. A Szabadtéri azonban élt, működött és szép jövő előtt állt, minden remény megvolt rá, hogy a járványhelyzet után a 2019-ben rekordot jelentő 79 ezres nézőszámot is rövid idő alatt túlszárnyalja a teátrum. Jött azonban a modellváltás, amivel milliárdok tűntek el a Szabadtériről, a nézőszám pedig a művészi színvonallal együtt esett vissza.
Ma már csak kommunikációs trükkökkel sikeres az intézmény.
A sikeres jövő helyett vissza a múltba
A Szegedi Szabadtéri Játékok hosszú ideig közös fenntartásban működött a Szegedi Nemzeti Színházzal, ami így vagy úgy, de működött. A kétezres években azonban már látni lehetett, hogy ez a modell nem az igazi, sokkal jobban működtethető mindkét teátrum külön kasszán. A város nyitott volt a váltásra és a két intézményt szétválasztotta. Megalapították a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft.-t, ami a város egyik, hanem a legsikeresebben működő gazdasági társasága lett rövid alatt.
Maradhatott is volna, de a torony alatt úgy gondolták, hogy jobb, ha visszatérnek a régi rendhez. Minden szakmai egyeztetés és előtanulmány nélkül sebtiben ismét összevonták a Szabadtérit a színházzal. A nagy kapkodásnak azonban súlyos ára, milliárdos ára volt, amit még most is nyögnek, és ami oka lehet annak, hogy mélyrepülésbe kezdett nyári színház.
PÉNZEL TELI VOLT A KASSZA
A 2021. januárjában távozó menedzsment ezt írta a lemondását bejelentő közleményében „Pénzügyileg erős szervezetet adunk át, közel háromszorosára, egymilliárd Ft fölé nőtt vagyonnal és hatszorosára nőtt, 400 millió Ft-ot meghaladó pénzkészlettel. Az önkormányzati cégek és intézmények működését érintő strukturális reform keretében a markáns intézményi kultúrpolitikát az egységes városi stratégia váltja fel, amely már nem az általunk szorgalmazott önállóan működő Szabadtérire teszi a hangsúlyt.”
Milliárdos hiba a modellváltásnál
A nagy kapkodásban nem nézték meg alaposan, hogy az előadó-művészeti törvény milyen finanszírozást biztosít az összevonás után. A Szegedi Szabadtéri Játékok mint minősített, de nem kiemelt előadó-művészeti szervezet nem jogosult állandó, fix támogatásra, a pénzért pályázni kellett minden évben. Ezt meg is tették, és
a Szabadtéri minden évben meg is kapta a működéshez szükséges összeget.
Ennek különös jelentősége akkor lett, amikor a TAO támogatás megszűnt, mivel az azt követő időszakban a TAO bázis összegeket kapták meg a pályázók működési támogatásként. Ez a szegedi nyári teátrum esetében 390 millió forint volt.
Ez az a pénz amit a sebtiben levezényelt összevonással kidobott az ablakon a Botka László irányította városvezetés. Amikor rájöttek a kapitális hibára, akkor a baloldalon népszerű megoldást követve elkezdtek a minisztériumra mutogatni, követelve a pénzt. Hiába tették ezt, mivel
az összevonással a Szegedi Szabadtéri Játékok elveszítette a jogosultságát a pályázatra, ugyanis a működtető gazdasági társaság megszűnt.
Itt jön az újabb csavar. Az új fenntartónak, a Szegedi Nemzeti Színháznak ugyanis már volt egy ötéves szerződése a minisztériummal, amiből még két év hátravolt. Az összevonás után csodálkoztak rá, hogy a színháznak nincs jogosultság a Szabadtérire vonatkozó pályázat beadására, plusz pénzt nem kaphat. Hiába rohant Botka László és az színházat irányító Barnák László a minisztériumhoz, ott nem tudták korrigálni a hibájukat.
Így tapsoltak el egy mozdulattal két évi, azaz kétszer 390 millió forintnyi pályázati támogatást, amiből a szabadtéri kényelmesen működhetett volna.
Hatékony működés helyett, milliárdos pénzkidobás
Mint azt keretes írásunkban is olvashatták, jelentős, több, mint 400 millió forintos megtakarítása volt a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft.-nek az összevonás pillanatába. Ez az amit az előző vezetés arra használt, hogy még jobb, még erősebb legyen a brand, és a támogatáson felül legyen egy extra pénzmag a terveik megvalósítására. Az új vezetőnek Barnák Lászlónak viszont ez a pénz maradt a működésre.
Így történhetett meg, hogy a hatékonyabb működés céljával létrejött összevonás végül közel 1,3 milliárd forintot vont el a Szabadtéritől, a szegedi kultúrától.
Mivel a város nem tudta pótolni a hiányzó pénzösszeget, azt kénytelen volt az új vezetés kigazdálkodni a kasszában talált pénzből.
Egy színházban pedig hol lehet a legtöbbet spórolni? Természetesen az előadásokon.
Hogy ez milyen hatással volt a Szabadtérire, az kiderül minisorozatunk következő részéből.
NONPROFIT CÉGBŐL NEM LEHET PÉNZT KIVNNI
A Szegedi Szabadtéri Játékok kasszája az összevonás előtti években tele volt. Természetesen tudott erről a Botka László irányította városvezetés is, azonban mivel a cég nonprofit volt, onnan a város osztalékot, pénzt nem tudott kivenni. Ami haszon keletkezett a Szabadtérin azt csak a Szabadtérire kellett és lehetett fordítani. Elképzelhető, hogy ez is motiválta a sebbel-lobbal összerakott modellváltást, azaz ha nem nonprofit a cég, onnan a hasznot is ki lehet venni és az másra (is) fordítható. Haszna azonban korábban is volt a városnak, hiszen a nyári teátrum előző vezetése, együttműködve a szegedi turizmus szereplőivel rengeteg pénzt hozott a városba a telt házas előadásokkal. Ebből a virágzó állapotból jutott el odáig a Szegedi Szabadtéri Játékok, hogy a nézők elmaradnak, a kassza kiürült, Szeged védjegye pedig egyre kopottabb fényben csillog.
