A nyári színház fénykorát élte, és ez még akkor is igaz, ha éppen abban az évben a pandémia miatt a Dóm téren csak egy nagyon szűk, de színháztörténeti jelentőségű pódium előadást tudtak megtartani, az újszegedi színpad esetében pedig korlátozás nélkül lehetett nézőket beengedni. A Szabadtéri azonban élt, működött és szép jövő előtt állt, minden remény megvolt rá, hogy a járványhelyzet után a 2019-ben rekordot jelentő 79 ezres nézőszámot is rövid idő alatt túlszárnyalja a teátrum. Jött azonban a modellváltás, amivel milliárdok tűntek el a Szabadtériről, a nézőszám pedig a művészi színvonallal együtt esett vissza.
A Szegedi Szabadtéri Játékok hosszú ideig közös fenntartásban működött a Szegedi Nemzeti Színházzal, ami így vagy úgy, de működött. A kétezres években azonban már látni lehetett, hogy ez a modell nem az igazi, sokkal jobban működtethető mindkét teátrum külön kasszán. A város nyitott volt a váltásra és a két intézményt szétválasztotta. Megalapították a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft.-t, ami a város egyik, hanem a legsikeresebben működő gazdasági társasága lett rövid alatt.
Maradhatott is volna, de a torony alatt úgy gondolták, hogy jobb, ha visszatérnek a régi rendhez. Minden szakmai egyeztetés és előtanulmány nélkül sebtiben ismét összevonták a Szabadtérit a színházzal. A nagy kapkodásnak azonban súlyos ára, milliárdos ára volt, amit még most is nyögnek, és ami oka lehet annak, hogy mélyrepülésbe kezdett nyári színház.
PÉNZEL TELI VOLT A KASSZA
A 2021. januárjában távozó menedzsment ezt írta a lemondását bejelentő közleményében „Pénzügyileg erős szervezetet adunk át, közel háromszorosára, egymilliárd Ft fölé nőtt vagyonnal és hatszorosára nőtt, 400 millió Ft-ot meghaladó pénzkészlettel. Az önkormányzati cégek és intézmények működését érintő strukturális reform keretében a markáns intézményi kultúrpolitikát az egységes városi stratégia váltja fel, amely már nem az általunk szorgalmazott önállóan működő Szabadtérire teszi a hangsúlyt.”
A nagy kapkodásban nem nézték meg alaposan, hogy az előadó-művészeti törvény milyen finanszírozást biztosít az összevonás után. A Szegedi Szabadtéri Játékok mint minősített, de nem kiemelt előadó-művészeti szervezet nem jogosult állandó, fix támogatásra, a pénzért pályázni kellett minden évben. Ezt meg is tették, és
Ennek különös jelentősége akkor lett, amikor a TAO támogatás megszűnt, mivel az azt követő időszakban a TAO bázis összegeket kapták meg a pályázók működési támogatásként. Ez a szegedi nyári teátrum esetében 390 millió forint volt.
Ez az a pénz amit a sebtiben levezényelt összevonással kidobott az ablakon a Botka László irányította városvezetés. Amikor rájöttek a kapitális hibára, akkor a baloldalon népszerű megoldást követve elkezdtek a minisztériumra mutogatni, követelve a pénzt. Hiába tették ezt, mivel
Itt jön az újabb csavar. Az új fenntartónak, a Szegedi Nemzeti Színháznak ugyanis már volt egy ötéves szerződése a minisztériummal, amiből még két év hátravolt. Az összevonás után csodálkoztak rá, hogy a színháznak nincs jogosultság a Szabadtérire vonatkozó pályázat beadására, plusz pénzt nem kaphat. Hiába rohant Botka László és az színházat irányító Barnák László a minisztériumhoz, ott nem tudták korrigálni a hibájukat.
Mint azt keretes írásunkban is olvashatták, jelentős, több, mint 400 millió forintos megtakarítása volt a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft.-nek az összevonás pillanatába. Ez az amit az előző vezetés arra használt, hogy még jobb, még erősebb legyen a brand, és a támogatáson felül legyen egy extra pénzmag a terveik megvalósítására. Az új vezetőnek Barnák Lászlónak viszont ez a pénz maradt a működésre.
Mivel a város nem tudta pótolni a hiányzó pénzösszeget, azt kénytelen volt az új vezetés kigazdálkodni a kasszában talált pénzből.
Hogy ez milyen hatással volt a Szabadtérire, az kiderül minisorozatunk következő részéből.
NONPROFIT CÉGBŐL NEM LEHET PÉNZT KIVNNI
A Szegedi Szabadtéri Játékok kasszája az összevonás előtti években tele volt. Természetesen tudott erről a Botka László irányította városvezetés is, azonban mivel a cég nonprofit volt, onnan a város osztalékot, pénzt nem tudott kivenni. Ami haszon keletkezett a Szabadtérin azt csak a Szabadtérire kellett és lehetett fordítani. Elképzelhető, hogy ez is motiválta a sebbel-lobbal összerakott modellváltást, azaz ha nem nonprofit a cég, onnan a hasznot is ki lehet venni és az másra (is) fordítható. Haszna azonban korábban is volt a városnak, hiszen a nyári teátrum előző vezetése, együttműködve a szegedi turizmus szereplőivel rengeteg pénzt hozott a városba a telt házas előadásokkal. Ebből a virágzó állapotból jutott el odáig a Szegedi Szabadtéri Játékok, hogy a nézők elmaradnak, a kassza kiürült, Szeged védjegye pedig egyre kopottabb fényben csillog.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.