Tavaszköszöntő, egynapos királyság – meg egyetlen egy valódi

Pünkösdhétfő: a keresztény szertartásrendben karácsony és húsvét mintájára megült ünnepzáró nap. A néptudat ugyanakkor hasonló hangsúllyal a tavaszköszöntő alkalmak sorába helyezi. A természet előtti tisztelgés, hálaadás ideje ez, hiszen – a népdal szavaival – „piros pünkösd napján mindenek újulnak, a kertek, a mezők virágba borulnak”. Ősi motívum ez, Balassi Bálint Borivóknak való című verse mondja pünkösdről: „… Te nyitod rózsákot meg illatozásra”.

Valamikor régen a falvakban fiatal lányok házról házra jártak, köszöntőt mondtak, püskösdikirályné-járásnak hívta ezt a nép, s a megtisztulást volt hivatva jelképezni. De ha volt királyné, kellett legyen király is. Az ifjak többféle erőpróbával választották mi maguk közül az e rangra érdemest. A mesteri lovaglókészség volt az alap, nyereg és kengyel nélkül kellett teljesíteni több vágtatávot, s közben akadályokat ugrattak át. Néhol tuskóhajítás, birkózás vagy más erőpróba is volt soron.

A cím kiváltságokkal járt: a „király” egy napig viselte a bírói hatalmat. Kijárt neki a tisztelet, s a kocsmában fizetség nélkül ihatott. Egy évig ő szervezte a bálokat s a legénybíró választást. Amikor mulatságba tért, a lányoktól virágkoszorút kapott. És ha lova bármikor tilosba tévedt, büntetés nem érhette.

A történelem egyetlen főrangot jegyez, az osztrák császárt, aki majdnem-pünkösdikirály lett. Tanácsadójának ébersége azonban megóvta ettől. Történt, hogy 1867. március 30-án a magyar országgyűlés megszavazta a nevezetes „kiegyezési” törvényt, amely az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti kapcsolatot volt hivatva rendezni. A szentesítéshez azonban kellett I. Ferenc József császár jóváhagyása. Az ambiciózus uralkodó feltételt szabott: akkor szentesíti a törvényt, ha megkapja a magyar királyi címet is.

Megkapta. Koronázása a legenda szerint azon év pünkösdhétfőjén lett volna. Ám a magyar földön elterjedt játékos szokás napját elkerülve – nehogy a büszke uralkodóból „pünkösdi király” legyen – a szertartást az ünnep előtti szombatra tették át. 1867. június 8-án Habsburg-Lotaringiai Ferenc Józsefet fényes pompával magyar királlyá koronázták.