Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította –olvashatóaz emléknap kormányzati oldalán.
1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg. A politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A kisgazda képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát. Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.
Szegeden aCsongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatalés aCsongrád-Csanád Vármegye Önkormányzatapénteken, a Glattfelder Gyula téri emlékműnél tartotta megemlékezését a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából.
Róth Márton, a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatalt vezető főispán megemlékező beszédében elmondta, hogy a kommunista diktatúrák áldozatainak számát világviszonylatban száz millióra, Kelet- és Közép-Európában egymillióra becsülik. Hozzátette: ennél is többen vannak azok, akiket a diktatúra testileg és lelkileg is megnyomorított a vallatásokon és kínzásokon, vagy a bebörtönzéseken keresztül.
A főispán szerint nyilvánvaló, hogy a terror nem egy igazságos ideológia hibás megvalósítása miatt történt, hanem magából a téves alapeszméből keletkezett.
A kommunizmus ugyanis utópiáját az emberi természet erőszakos megváltoztatásával akarta elérni, méghozzá az egyén identitásának módszeres rombolásán keresztül
– fogalmazott.
Az áldozatokra emlékezett szombaton, közösségi oldalán tett bejegyzésében Mihálffy Béla. Szeged kormánypárti országgyűlési képviselője azt írta: "ma a Kommunizmus áldozatainak napján
emlékeznünk kell arra az időszakra, amikor nem dönthettünk szabadon a saját jövőnkről.
És fel kell idézni, hogy volt olyan időszak, amikor a magyar emberek sorsa a nagyhatalmi érdekek mentén, birodalmi központokban dőlt el."
SZÁZMILLIÓ ÁLDOZAT
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzések során. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. Február 25-én emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon felidézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. És ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.