Öt gyermek, felelős egyetemi vezetői beosztás és senior teniszkarrier harmóniája

NÉVJEGY

Dr.ThékesIstván főiskolai tanár, egyetemi docens, oktatáskutató, tanyang fejlesztő, korábban korosztályos, jelenleg szenior válogatott teniszező 46 éves, nős, 5 gyerek édeasapja. Doktori fokozatot 2016-ban szerzett az SZTEBTK Neveléstudományi Doktori Iskolájában. Korábban alap- és mesterképzésben diplomáit az USA-ban és az SZTE-n szerezte

- Ha a közösségi oldalát böngészem, akkor három nagyon erős sarokpontja van az életének. A család, a munka és a sport. A bejegyzéseket böngészve úgy tűnik, mindenhol teljes emberként van jelen. Hogy lehet ezt idővel és energiával bírni?
- Talán úgy tudnám ezt leírni, hogy az agyamban fiókok vannak és ezeket a fiókokat húzogatom, hogy milyen feladatom van. Arra, hogy észbe tartsak mindent, arra van egy sablonom, ami segít. Természetesen a család a legfontosabb, ők vannak az első helyen. Öt gyerekem van, a legkisebb motorikus betegséggel született, ami miatt komoly terápiás kezelésekre kell vinni, de szerencsére fejlődik a kisfiú. A fejlődésben óriási szerepe van feleségemnek, Dr. Bányai Mariann-nak. Most emiatt a baba van az origóban és kicsit köré szerveződnek a programok. Ilyen például, ha vidékre kell mennünk terápiára. Olyankor jönnek a többiek és kirándulunk egyet. A munkám az elmúlt tíz évben a felsőoktatáshoz köt. Viszonylag későn kezdtem el a kutatói munkát, sokáig magánszférában dolgoztam nyelvtanárként, így a lemaradásom nagy volt, a doktori iskolában tíz évvel fiatalabbakkal együtt végeztem a kutatómunkát. Ezt a tíz éves lemaradást kellett behoznom, azóta is naponta falom a szakirodalmat.

- Mikor jut erre ideje az öt gyermek mellett?
- Az oktatói munka mellett a szakfolyóiratokban megjelent publikációk azok, amelyek minősítik a munkát. Ez a kutatómunka minden esetben nagy munka, ami komoly odafigyelést igényel. A cikkírás ezért legtöbbször éjszakára marad, hogy a családot ez ne zavarja.

- Erre jön még a sport, ahol szintén sikereket ért el a közelmúltban. A tenisz a kikapcsolódás?
- Amerikában, teniszösztöndíjasként végeztem 2000-ben, és akkor én lezártam a teniszezői pályafutásomat. Édesapám sokkal aktívabb volt a sportpályán, mint én. Nekem máshol voltak a hangsúlyok. A szörnyű koronavírus-járványnak volt egy előnye számomra. Minden eseményt, konferenciát lemondtak, ahova készültem, ezt az időszakot jól szerettem volna kihasználni. Amellett, hogy az elcsendesedésben több tudományos cikket is írtam, visszatértem a teniszpályára. A szeniorok mezőnyében kezdtem versenyezni, a +45 évesek mezőnyében országos bajnok lettem, bekerültem a válogatottba, ahol két csapat-világbajnokságon szerepeltem, volt sztárjátékosok ellen. A sport szeretete a gyerekekre is jellemző, szeretjük nézni is, rajtam keresztül megszerették az amerikai futballt, amit értenek, de együtt néztük a labdarúgó-világbajnokságot is.

KOMOLY APAI ÖRÖKSÉG

Ifjabb Thékes István édesapja, idősebb Thékes István neve, pályája ismerős lehet a szegedieknek. A 77 éves, mai napig aktívan dolgozó sportújságíró korábban ifjúsági válogatott labdarúgó volt, pályafutását egy sérülés miatt hagyta abba. Jogászként doktorált, de az újságírói, sportújságírói hivatás mellett tette le a voksát. A Csongrád Megyei Hírlapnál helyezkedett el, sporttudósításai közül kiemelendő az 1973-as bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő, de 1975-ben eltöltött két hónapot Kanadában is, ahol jégkorong mérkőzésekről készített feljegyzéseket és tudósításokat. Dolgozott a Szegedi Egyetemnek, a Délmagyarországnak, majd 1984-től kezdődően a Népsport, később Nemzeti Sport munkatársa lett, A mai napig ő a lap szegedi tudósítója. Amatőr szinten továbbra is sportolt, a teniszpályán ért el sikereket, köztük 2012-ben az újságírók számára rendezett Európa-bajnokságon aranyérmes lett, párosban pedig bronzérmet szerzett. 2014-ben a Magyar Sportújságírók Szövetsége életműdíjjal jutalmazta munkásságát, a teniszező sportújságírók minden évben megmérkőznek a Thékes-kupáért.

- A Gál Ferenc Egyetem nemzetközi főtitkáraként rengeteget utazik. Ezt sem mindennapi teljesítmény belesűríteni az életébe.
- Hat évvel ezelőtt kezdtük el az egyetem nemzetköziesítését - ahogy azt a felsőoktatásban mondják. Ebbe nagyon sok program, ösztöndíj tartozik, amit az oktatók és a hallgatók is igyekeznek maximálisan kihasználni. Hat éve azt a feladatot kaptam, hogy pörgessem fel az akkor még főiskola, azóta egyetem nemzetközi aktivitását. Négy év alatt hatvan nemzetközi partnerrel gazdagodtunk, és hallgatói szinten is beindult a mobilitás. Ezt ugyan a koronavírus-járvány megakasztotta, de azóta folyamatosan dolgozunk, hogy újra lendületet kapjon a program. Én is részt vettem ilyen utakon, az elmúlt két hónapban Barcelonában, Jordániában a keresztény oktatási kapcsolatok keresése volt a feladatom, Lisszabonban egy nyelvészeti konferencián voltam.

- Egy világlátott ember fejében egészen biztos, hogy megfordul, hogy kipróbálja máshol is az életet, ahogy te is tetted az egyetemi ösztöndíjasként. Azóta nem fordult meg a fejedben, hogy elmégy Szegedről?
- Szegedi család vagyunk, a nagyszüleim is ide kötődtek. Minden életkorban másképp gondolkodtam erről. Amikor húszévesen kimentem Amerikába, akkor úgy voltam vele, hogy ott maradok és letelepedem. De a jó Isten mindig hazahúzott. A szüleimnek megígértem, hogy itthon is elvégzem az egyetemet, majd az első komoly munkalehetőségem is itt volt egy nemzetközi nyelviskolai hálózatnál, ami itt tartott és családot is itt alapítottam. Szeged mindig egy kiindulópont, ahova jó visszatérni, és bármennyire lett volna lehetőségem elmenni máshova élni, nem bánom, hogy így alakult.

DINAMIKUSABB VÁROS HOZHATNA FEJLŐDÉST SZEGEDEN

Ifjabb Thékes István szerint Szeged mellett rengeteg lehetőség ment el az évek alatt. Úgy véli például, hogy a középkorosztály, ahova ő is tartozik, az elmúlt években nem lett megszólítva a város vezetése által. -Debrecen és Kecskemét típusú dinamikát és fejlődést várnék a várostól. Egy érdekes és beszédes példa: a nagyszüleim ezer szállal kötődtek a Tiszához, nekem ez már nem jutott, mert nincs semmi, ami oda kötne, vagy odakötné a szegedieket. Nem vagyok urbanisztikai szakember, de egészen biztos vagyok benne, hogy a folyót jobban és aktívabban be lehet vonni a város életébe.

- Bármennyire elfoglalt, a karácsony a pihenésről és családról szól. Hogyan ünnepelnek?
- Odafigyelünk, hogy meghittek legyenek ezek a napok és a család van a középpontban. Nálunk a gyerekeket két csoportba lehet vonni, a nagyokra és a kicsikre. Idén először már a kicsik is együtt, közösen díszítjük a fát.