Rendszerbíráló írógépszerelő, bicikliláncos népnevelők (1947)

Egy férfi a minisztérium főlépcsőjén a hadügyi államtitkárság felé tart. Fiatal gépírókisasszonyok épp ebédelni mennek. Egyikük a férfi vállára üt. – Böhm bácsi! Jó, hogy itt jár. Nézze meg a Remingtonomat, valami baj van vele. – A megszólított Böhm Vilmos, a frissiben kinevezett honvédelmi államtitkár…

Nem légből kapott történet ez, szemtanúja volt az erdélyi gróf, Bánffy Miklós, a Bethlen-kormány külügyminisztere. Az új államtitkár, „Böhm bácsi” nem sokkal előtte minisztériumi írógép-karbantartó volt.

„Semmiből” jött, oda ment

A szociáldemokrata politikussá lett írógépszerelő szellemi értelemben kinőtte magát. Tudós nem lett ugyan, de olvasott ember igen. Kritikus elemző, Rákosi módszereinek engesztelhetetlen bírálója volt. 1949-ben bosszúból megfosztották állampolgárságától. Az emigrációban írta meg rendszerkritikus tanulmányát a kiépült diktatúráról. „A magyar demokrácia agóniája az 1947. évi választási hadjárattal kezdődött” – ez a sommás ítélet nyitja az esszét. És ez nem jobboldali, hanem egy ízig-vérig baloldali ember tollából származik. A „semmiből jött” politikus nagy utat tett meg tanácsköztársasági népbiztos szereptől a kommunista gyakorlat elutasításáig. 1949-ben Stockholmban halt meg. A hazai politikai vezetés a halálhírét is elhallgatta.

Népnevelők, elvtársi kiadás

Délmagyarország, 1947, lelkes riport a vásárhelyi Magasépítési Vállalatnál dolgozó Vass József népnevelőről. Idézi Detár üzemvezető elvtársat: „Ez a munkaterület az üzem szíve”. Vass József elvtárs pedig pótolhatatlan. Egyszer két lógós ifjúmunkást kell megnevelni. De nem használ a beszédterápia! Ezért beosztja őket anyagmozgatónak. Siker: „Vass elvtás segítségével a két fiatal lassan kezdi megtanulni, hogy mit is jelent az a proletárfegyelem.” Egy nap Detár elvtárs dühösen megy panaszkodni Vass elvtárshoz: „Szaktárs! Képzeld el, a kultúrháztól hazamentek a munkások, mert hideg van.” Másnap reggel a kultúrháznál Vass elvtárs szemléltető előadásba fog: „Nézzetek csak ki, ott dolgoznak azok a fiatal segédmunkás lányok. Azoknak nincs hideg? Ti talán szakmunkás létetekre kevesebbre tartjátok magatokat, mint a kőműves elvtársak?” Hát, ez csodát tett. Kerekes párttitkár elvtárs mosolyogva tartotta meg a szokásos csütörtöki népnevelő értekezletet.

Agitátorok, biciklilánccal

A hatalom az 1947-es „kékcédulás” választásra készült. Azon a tavaszon a diákság a hitoktatás korlátozása miatt tüntetéseket szervezett. A hatalom ezt nem tűrte, kommunista munkásgárdáit a diákok ellen indította. Március 20-án a diákság már kora reggel a Széchenyi téren gyülekezett, onnét vonultak a Dóm térre. A teherautókon odaszállított munkások a teret körülfogták. A tüntető diákságot felszólították, hogy oszoljanak – de hát a körülzárás miatt ez lehetetlen volt. A kivezényelt osztag nekiesett a diákoknak; kerékpárlánccal ütötték őket, ahol érték. Teherautókkal hajtottak közéjük. Hogy írta „Böhm bácsi”: A magyar demokrácia agóniája az 1947. évi választási hadjárattal kezdődött…