Akár egy sistergő istennyila… Darázs Antal legendája 2.

Nem próbálod ki? – kérdezte egyszer. Köszöntem, nem. Crossautóban így hát sosem ültem. Tiszteletlenségnek tartottam volna mindazokkal szemben, akiken ott a hivatásbélyeg. És rajta kétszeresen ott volt. A cross hazai története vele kezdődött.

A szakszövetség netes archívumát megnyitva az első oldalon ezt látni: In memoriam Darázs Antal. Nagy pillanatot őriz a kép. Győzelem idejét. A dobogó legfelső fokán az autóversenyző, kezében serleg, nyakában a jel. A koszorú, ami csak a legjobbnak jár.

Lépegetősor: gokarttól buggyig

A kezdet, a gyermekálom: a motor bűvölete. Távolról. A második fokozat: titkos furikázás papája 125-ös Csepeljével, 11évesen. A lebukás törvényszerű, a szigorú dorgálás elkerülhetetlen. De mégis, az álom beteljesedik – mert kap egy kis Panni robogót. Megvan tehát az első saját motor. A gimnáziumban lép a harmadik fokozatba: gokart! Maga építi, és igen, ez már versenyszerűen megy. Aztán 18 évesen az újabb erőpróba: motocrossversenyző lesz. Őstehetség. De ez sem a végállomás, jön a következő fázis, az autocross igézete. Megépíti első autóját, itthon az az egyetlen. Mi mást tehet, ha versenyezni akar… benevez egy csehszlovák futamra. Átesik a tűzkeresztségen. Hazajön, követőket toboroz, tanít, műhelyében magának és barátainak újabb gépeket épít. És megtörténik a kisebb csoda: három év múlva már harmincöt crossos áll rajthoz Pécelen.

Sistergő istennyila tarol!

Az első országos bajnokságot ki más nyerhette volna, mint az autocross hazai megalapítója. Aztán egy év múlva ugyanő. Következett az 1982-es bajnokság, minden képzeletet felülmúló, elsöprő szegedi sikerrel. Két géposztály plusz az abszolút kategória, vagyis összesen kilenc dobogós hely – és egyetlen más városbéli pilótának se jutott belőle egy sem. Példa nélküli eredmény! A szegedi crossosok elindultak sikerútjukon. Az autójával összenőtt Antalról a szakíró, Nagy János írta, hogy száguld, akár egy sistergő istennyila. Tényleg olyan volt. És a sistergő istennyila győzelemre vezette társait. A Tisza-parti autósport aranykora volt.

Egy valószerűtlen telefonhívás

Nem volt aztán minden év sikeridő, de nem ám. A hullámvölgy hol pénzszűke okán jön, hol betegség miatt. De sosem adja fel. Mindig új erőre kap, s az utolsó pillanatig versenyez. Szinte csodaszámba illő: 2004-ben, már súlyos kórral küzdve, országos bajnok! És a tehetséges kisleánya, Ágnes harmadik, az ő nyakába bronzkoszorú kerül. Következik 2005, és milyen a sors! A kór újra támad. Műtét. Keservesen jut túl a nehezén. Kitavaszodik, közel már az idénynyitó verseny. Betegen nem lehet ott, így gondolja mindenki. De nem ő! Lezajlik az utolsó futam, és akkor odahaza megszólal egy telefon. Honnét hívsz? – kérdi nagylánya, Marianna. Innét, a versenyről – mondja Antal. Most nyertem meg. – Marianna kezéből majd’ kiesik a telefon. Így történt hát. A nagy harcos összeszedte minden erejét, s győzött, még utoljára. Halála után tíz évvel emléktáblát avattak a házon, ahol pazar autói születtek. Ott állt egy szépséges crossautó, a megépített álom. Hivatásjelkép. Egy jeles életmű manifesztuma.