Időjósló névnapok sorakoznak: egy kis haladékot még kapunk

Ez a búcsúzó hét is jeles napot hozott: október 28-a szokásosan a két Krisztus-követő, Simon és Júdás emlékének szentelt apostolünnep. A magyarság körében a középkor óta számontartott kettős tiszteletnap volt. Igaz, ma már szinte nincs is jelen a népi emlékezetben.

Pedig egykor a falusi szokásrend része volt: némely vidéken, főként Erdélyben a házasodás határnapjaként jegyezték. Másutt meg – és szinte általánosan – a hideg jöttére figyelmeztető időjósló alkalomként kezelték. Erre utal a hajdani szólás: Megérkezett Simon-Júdás, jaj már néked pőregatyás!

Ennek az intelemnek a nagy néprajztudós, Bálint Sándor szerint a középkori deákságban gyökerező európai párhuzamai vannak. Persze, hisz az időjárás a kontinens szegleteiben rokon vonásokat mutat. Amúgy már Dömötör napja, 26-a is a hideg ígéretével telik. Más kérdés, hogy haladékot kaptunk a sorstól, s a valós fordulat csak a jövő hét derekán, a szerdai kisebb „fellángolás” után következik be. De onnét már a 12-13 fok is ajándékként tekinthető. És el ne felejtsem: a Dömötörszél, vagyis az aznapra jósolt nagy fuvallat nem jött meg. Így tán nem lesz igazuk az egykori népi időjósoknak, hogy ha Dömötör jókora cúggal érkezik, akkor kemény tél lesz.

Időjós napokban november sem szűkölködik: például elsején a szép tiszta égbolt egy havas, hideg tél előjele. És jön aztán Márton napja, megnézhetjük, hogy jégen csúszkál-e Márton lúdja, vagy sem, de ez is csak annyira megbírható ígéret a jó vagy cudar időre, akár az Erzsébet- vagy a Katalin napi jóslás. Meglátjuk…