Lánczi András : Orbán a rendszerváltás garanciája

Konzervatív forradalom zajlik Magyarországon?

Érzelmekkel teli, közben racionálisan értelmezhető, egyre erősödő intellektuális folyamat zajlik az utóbbi tíz évben. Nem tudom, hogy lehet-e forradalomnak nevezni. Új generációk lázadása, intellektuális kalandozása, a valósághoz való szenvedélyes odafordulása – ezek jegyében folyik ma a konzervatív gondolkodásmód felfedezése. Ám a forradalom minősítéssel óvatosan kell bánni. Magamat egyébként sosem neveztem konzervatívnak, bár nyilvánvalóan besorolható vagyok ebbe a körbe. A konzervativizmusnak nincs módszertana, csak mély filozófiai gyökerei; ezért kánon sincs, amely alapján valakit konzervatívnak kell nevezni.

Békés Márton is forradalomnak nevezi a jelenséget, ám felmerül a kérdés: legitim-e úgy lázadni, hogy tíz éve konzervatív kormány van hatalmon?

Hogyne, lázadni mindig van ok! A mostani húszas, harmincas, negyvenes nemzedék lázadása a rendszerváltás természetéből fakad, abból, hogy intellektuális értelemben kinyíltak kapuk, de nevelők hiányában az irányok homályosak maradtak. A fiataloknak nem volt lehetőségük, hogy megismerjék, másképp is lehet látni a világot, mint ahogyan azt az oktatási rendszerben beléjük nevelték. Az általános és középiskolákban, az egyetemeken ugyanis liberális mázzal befújva a marxista–progresszivista–technicista világképpel találkoztak. Azokat a magyarázatokat, amelyeket legjobb megoldásként kínáltak a problémáikra, az életformájuk kialakítására, saját tapasztalataikkal kellett összevetniük. Kiderült, hogy a gyakorlatban nem kielégítő módon igazít el a mai liberális világkép. Ezt a felismerési folyamatot intellektuális szabadságként élik meg! Le lehet porolni olyan könyveket, gondolatokat, amelyek eddig rejtett polcokon pihentek – mindezt úgy, hogy intellektuálisan most sem ez a meghatározó irány a világban. Ebből fakad a lehetséges forradalmi érzület. Egyetlen progresszivistának sincs ugyanis joga megmondani, mit kell intellektuálisan félrelökni.

Néhány éve még azt mondta, posztkommunista időszakban vagyunk. Mostanra befejeződött a rendszerváltás?

Egyetlen garanciája van annak, hogy a rendszerváltás folyamata még zajlik: Orbán Viktor személye. Egész gondolkodásmódját, mentalitását az motiválja, hogy ténylegesen szakítsunk azokkal az évtizedekkel, amelyek mélyen beleivódtak az emberek gondolkodásába, attitűdjébe, kultúrájába. Az igénytelenséggel kell szakítani, ami nem könnyű. Kulturális, mentális átalakulásra van szükség ahhoz, hogy a folyamat sikeres legyen. A miniszterelnök ezt pontosan tudja, minden döntését ez motiválja – mindegy, hogy az ellenzék mit mond. Enélkül nem értelmezhető az ő sikeres politikai karrierje. A posztkommunizmus akkor ér véget, amikor majd úgy érezzük, hogy véget ért.

Mi a mostani kormányzás legfőbb eszmei alapja?

A miniszterelnök alaposan végiggondolt államképpel rendelkezik, amely a magyar politikai és kulturális közösség legfőbb intézményi kerete. Van elképzelése arról, kik vagyunk ezen a földrajzi területen, honnan jövünk, milyen problémáink vannak. Ebből következik a szuverenitáskérdés, és kiemelkedően fontos szerephez jut a kormányzásában, az államfelfogásában, a nemzet-, a gazdaság- és a külpolitikájában, az EU-val való kapcsolatában. Ez a felfogás határozza meg a viszonyát az emberekhez és a demokráciához, a kultúrához. Minden jelentős politikusnak el kell jutnia idáig, de csak kevesen képesek erre, mert elvesznek a napi csatározásokban, taktikázásban. Az utóbbi tíz évben Magyarországon világosan konzervatív gondolatok és elvek mentén zajlik a kormányzás. Még ha ez minden egyes intézkedésnél nem érhető is tetten, tendenciájában markánsan igaz.