Reményvasárnap

1839 adventje kezdetén járunk. Hamburgban vagyunk, a város szűkölködők lakta negyedében, a St. Georgban, ott is a Vadócház nevű gyerekmenhelyen. A szükségotthon pára ülte ablakán kisemberek az ujjukkal kémlelőlyukat dörgölnek, s azon át nézik a kinti világot. És mit látnak… mentoruk, Johann Hinrich Wichern tiszteletes közeledik a havas utcán. Nagy kocsikereket cipel. Belép a házba, s rögtön munkához lát: a kereket, akár némely falusi otthonban látni, fölaggatja, s rá gyertyákat illeszt. És magyaráz: ezek a gyertyák nem egyszerűen csak fényt adók lesznek. Jelképeznek valamit. Az Úr jövetelének hírnökei. Mire elérkezik a négy adventi vasárnap, s majd a 24. nap, megjön, akire vár a világ. Ahogy az Írás jövendölte.

Wichern mester, a lutheránus pap-tanító a modern diakónia, a szeretetszolgálat megalapítója. Az árvák felkarolása, a gyerekbűnözők jóra nevelése, a szegényistápoló misszió teljesíti ki életét. Az első Vadócház után újabbak nyílnak, s példája nyomán országos mozgalom alakul. Gyermekek sokaságát menti meg az elkallódástól. És a köznapi táplálék mellett szellemi-lelki táplálékot is kínál.

Neki köszönheti a világ az adventi koszorút, ami ma már nem akkora, mint egy kocsikerék, nem is a várakozás 24 gyertyája áll rajta, csak az adventi vasárnapok száma szerint négy, s olykor egy ötödik is, ami már a Kisded megszületése napján került helyére, a koszorú közepébe. A négy színes viaszgyertya közül ma, advent második vasárnapján egy lila lángja éled meg. A remény gyertyája ez, arra emlékeztetve a hívők világát, hogy az angyal, a hírhozó tudatja Názáreti Józseffel és asszonyával, Máriával: ők lesznek szülei a gyermeknek, akinek hivatása, hogy annak rendelt idejében megváltsa majd a világot.

A remény vasárnapja tehát a mai. A végtelen bizalomé, amit Radnóti Első eclogájának tölgye mutat fel jelképesen: az öreg fa tudja, hogy hamarosan kivágják, de fel nem adja.

„… rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, – várja, de addig is új levelet hajt.”

Békés adventet!