Csizmákat az ablakba!

A palástban, püspöksüvegben ajándékot osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, Myra város püspökének népies alakja. Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Egy járvány következtében elvesztette szüleit. Érsek nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Myra városában püspökké választották. 52 éves püspöksége alatt vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította.

Egyik legelterjedtebb legenda szerint egy elszegényedett nemesemberen segített három leánygyermekének kiházasításában. A leányok megfelelő hozomány hiányában nem tudtak férjhez menni. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk. Az éj leple alatt titokban arannyal teli erszényt dobott be a szegény ember ablakán, aki így legidősebb gyermekét tisztességesen férjhez tudta adni. Az elkövetkező években így tett a középső lánnyal is. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a ház tetejére és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni és az pont beleesett. Innen eredhet a szokás, miszerint a gyerekek harisnyába, később megtisztított cipőjükbe várják az ajándékot. Az idők folyamán kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Nagylelkűségéről és kedvességéről szóló történeteknek köszönhetően alakult ki a későbbiekben a Mikulás-kultusz.

A különböző népek kultúrájában szinte mindenütt feltűnik a jóságos, gyerekeket megajándékozó nagyszakállú. A legenda azonban a különböző nemzetek kultúrájában más és más, így Amerikában és Kanadában Santa Claus, Angliában Father Christmas, Finnországban Joulupukki, Németországban Nikolaus, míg hazánkban Mikulás a neve az ajándékosztónak.

A Mikulás kísérői a fekete krampuszok, akiktől a rossz gyerekek méltán félnek, hiszen hozzájuk köthető a virgács, amivel régen bizony oda is suhintottak a rosszaknak. A magyar falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a "miklósolás”, a lánccsörgető alakoskodás szokása, amit végül kiszorított a jóságos keresztény Mikulás.

Mikulás vagy Télapó?

Santa Claus a nyugati keresztény világ karácsonyi ajándékosztó figurája. Különösen az angolszász világban népszerű, Amerikában, Angliában,de ezeken túl más országokban is, így Németországban, Hollandiában, Skandináviában.

De míg a Mikulás december 6-án hozza az ajándékot, addig Santa Claus az angolszász országokban karácsonykor ajándékozza meg a gyerekeket.

Magyarországon a Télapó szó használata az 1950-es évekre vezethető vissza. A mi Télapónk az orosz Gyed Maroz, vagyis Fagy apó megfelelője. Az ötvenes években a kor politikájának eredményeként Szent Miklós és a Mikulás-kultusz visszaszorult, mivel a szovjet hatalom célja a vallásos eredetű ünnepek megszüntetése volt.

A 20. század elejétől a két figura fokozatosan mosódott össze, amelyben egy üdítőitalokat gyártó cég sikeres kampánya is szerepet vállalt. Igazából hívhatjuk bárhogy is e jóságos, ajándékosztó, nagyszakállú apót, a lényeg az örömszerzés, a szeretett és a gyermeki arcokra csalt mosoly.

Forrás: wikipedia.hu, kiemelt fotó: freepik.com