Legendás zsidó személyekről nyílt szabadtéri tárlat Szegeden

A kiállítás a Duna Transznacionális Program keretében megvalósuló Rediscover projekt jóvoltából látható.

A téren 12 jeles egyéniség kétdimenziós kartonszobrát láthatjuk. A szervezők szándéka szerint az időjárási viszontagságoknak is hosszú ideig ellenálló szobrok a kiállítás után a zsinagóga kertjében lesznek megtekinthetők.

Baumhorn Lipót (1860–1932): nemzetközi hírű építész, az Osztrák–Magyar Monarchia mintegy 42 zsinagógájának tervezésében és átalakításában, számos köz- és lakóépület építésében vett részt. Munkásságának ékköve, a szegedi Új zsinagóga mellett Szeged belvárosának számos szecessziós palotáját és középületét köszönhetjük neki.

Kárászné Szivessy Mária (1886–1945): Szivessy László szegedi ügyvéd gyermeke. Szalonja az egyik legpezsgőbb életű találkozóhelye volt az irodalom és a művészetek képviselőinek, az írói, művészi pályára készülő fiataloknak. A szegedi közéletben a Feministák Szegedi Egyesületének titkáraként is ismertté vált.

Kotányi János (1858–1928): kereskedő és gyáros, akit fűszerei tettek híressé. Egy tízgyerekes család hatodik gyermeke. 14 éves korában gyalog ment Bécsbe, ahol fűszerinasnak állt. Később paprikamalmot, majd boltot nyitott, amely Szegeden termesztett és feldolgozott Rózsa paprikával debütált 1881-ben.

Winter Ármin (1847–1918) A Winter A. és Tsa. Első Szegedi Mechanikai Kefegyár megalapítója, aki – a családi legendárium szerint – Ferenc József testőrségében szolgált, s részt vett a szegedi árvíz mentési munkáiban is. Cégét 1883-ban alapította feleségével, a híres kereskedő és bútorgyáros családból származó Seifmann Minával közösen. Gyáruk igazi családi vállalkozás volt, az édesapa halála után öt gyerekük közül három fiúk egész életét a kefegyár felvirágoztatásának szentelte. A további leszármazottak nagy része a holokauszt áldozata lett, a gyár pedig állami kézbe került Ecset és Seprűgyár néven.

Kárász Judit (1912–1977): A szakma többnyire a szociofotó egyik úttörőjeként tartja számon, különösen ha korai – Szegeden és környékén –, a szegedi fiatalok szellemi műhelyének hatására készült felvételeit, vagy a háború előtti Berlin ipari tájainak, munkáséletének érzékeny képi dokumentumait rakjuk egymás mellé. Fotográfiáin valójában a kísérleti- és szociofotós gondolkodás és a Bauhaus-féle konstruktivista látásmód egyaránt érvényesült. 1935-ben Dániába emigrált, majd 1949-es hazatérése után Budapesten élt és múzeumi fotográfusként dolgozott haláláig.

Pick Jenő (1881–1968): A híres szegedi Pick szalámigyáros család tagja, az alapító Pick Márk fia. A család eredetileg szesz-, ecet-, bor- és terménykereskedelemmel foglalkozott. Pick Márk egy olaszországi üzleti útjáról hozta magával a szalámikészítés ötletét. Pick Jenő vezetése alatt a szegedi szalámigyár a magyar élelmiszeripar egyik legjelentősebb üzemévé vált, a Pick szalámi pedig világmárka lett.

Löw Lipót (1811–1875): Morvaországból származó híres szegedi főrabbi. 1850-től haláláig látta el ezt a tisztséget Szegeden. Elsőként vezette be a magyar nyelv használatát a zsinagógai szertartásokon, és nevéhez kapcsolódik az első magyar nyelvű prédikáció is. Tudósként is kiemelkedő volt, jártas volt a vallásos jogban, a zsidó tudományokban és a régészetben is.

Janikovszky Éva (sz: Kucses Éva, 1926–2003): Szegedi születésű Kossuth- és József Attila-díjas író, főszerkesztő. Első kötetét 1957-ben adták ki, amelyet 32 további követett, műveit összesen 35 nyelvre fordították le. Több könyvéből készült rajzfilm, gyermekeknek szóló több tévéjátékát sugározták. Az egyik leghíresebb ezek között a Málnaszörp és szalmaszál című regényéből készült Égigérő fű című játékfilm, amelyhez az LGT zenekar írt zenét.

Holtzer Tivadar (1870–1944): A textil-, szőrme- és készruhatermék kereskedő Holtzer család sarja. A szegedi labdarúgás legnagyobb mecénása volt, ő létesítette a Szegedi Atlétikai Klubot, amelynek labdarúgócsapata a Bástya nevet viselte.

Fischhof Ágota (1895–1976): az ország egyik első, Szegednek pedig első szakképzett női könyvtárosa. Tanulmányait Berlinben végezte Móra Ferenc javaslatára. Szépsége és műveltsége a Szegeden megforduló művészeket is megihlette. Balázs Béla és Móra Ferenc egy-egy szereplőjét mintázta róla. Juhász Gyula Ex libris címmel verset írt hozzá. Moholy-Nagy László készítette el a portréját, amely a Tahiti madonna néven vált ismertté.

Dr. Löw Immánuel (1854–1944): Löw Lipót főrabbi fia, nemzetközileg elismert szegedi főrabbi. 1927 és 1939 között a zsidó neológia képviselője a parlament felsőházában. Korának egyik legkiválóbb tudósa, nemzetközileg elismert orientalista, kultúrtörténetíró, vallástudós és botanikus.

Bäck Manci (1891–1989): fényképésznő, aki Bécsben tanulta a fotográfiát, majd szegedi műtermekben alkotott. Stúdiólakása a Reök-palotában volt. Nem pusztán kereskedelmi céllal fotózott, egyedi stílusa és perspektívája művészi rangra emelték képeit. Témái között női aktokat, sajátos stílusban lencsevégre kapott portrékat találunk. Szeged város kérésére megörökítette a Palánk városrészt bontás előtt. Képeivel több mint három évtizedig szolgálta ki a városi közönség megrendeléseit.