Dugonics András 77 éve, Szegedtől Szegedig

Az utókor nem mindig kegyes a régi jelesekkel. Hiába, hogy Dugonics András az első igazi magyar regény írója, még sincs jelen a köztudatban. Szegeden igen – de hogy is lenne másként, hiszen a város szülötte és egykori kivételes tudósa. Ám igaz az is: a nyelvkincs, amit ránk hagyott, ma nemigen bilincsel könyvhöz senkit, hacsak nem irodalmár. De hallgassunk csak bele régi szegediek beszédébe: kihalljuk Dugonics hőseinek Bálint Sándor szerint „rubato-mód muzsikáló” – vagyis kötetlen – nyelvét.

1740. október 18-án született. Szülővárosa kegyesrendi gimnáziumában tanult. Nyitrán teológiát hallgatott, Nagykárolyban a filozófiai fakultás hallgatója lett. Közben piarista szerzetes lett. Tanított a rend szegedi, váci, medgyesi gimnáziumában. 1774-ben tanárának hívta az ELTE jogelődje, a nagyszombati egyetem. Matematikát, mértant és építészettant oktatott. Az időközben Budára, majd Pestre költözött egyetem rektorának választották. Húsz évig viselte a nemes tisztséget. Nyugalomba vonulásakor aztán visszatért a gyökereihez: szülővárosába töltötte élete utolsó évtizedét.

A kor tudósaihoz hasonlóan több tudományterületen volt járatos, az irodalomban is. Versek voltak az első művei, majd magyar, latin és német nyelvű iskoladrámái. Ezek a magyar barokk fontos darabjai voltak. Később Trója veszedelme címmel klasszikus eposzokat dolgozott fel prózában. Kezei alól került ki az Odüsszeia első magyar fordítása. Írt latin nyelvű tanítóregényt, később A gyapjas vitézek címmel magyarra is átdolgozta. Drámái közül a legismertebb a Bátori Mária életéről szóló, ez ihlette Erkel Ferenc első operáját.

Legfontosabb alkotása a magyar regényirodalom első határköve: az Etelka. 1786-ban készült el, de csak később és nehezen jutott át a cenzúragáton; mert bár honfoglalás-kori történet, de kiérződött belőle a II. József németesítő politikája elleni tiltakozás. Végül a regény nagy sikert aratott, példányait szétkapkodták, több kiadást megélt. A kissé szövevényes történet ízes szegedi nyelven íródott, s a tájszólás, a népi beszédmód, a beépített közmondások vonzották az olvasót.

Dugonics András történeti és néprajzi kutatásai nyomán született írásai szintén fönnmaradtak. Utolsó műve egy nagyszabású gyűjtemény: a Magyar példabeszédek és jeles mondások. Munkásságának fontos része volt a nyelvújítói tevékenység, maradandóak lettek szóalkotásai, az irodalmi nyelvbe emelt népnyelvi kifejezései. A matematika tudományát ő szólaltatta meg először magyar nyelven, ő alkotta a sugár, kör, háromszög, gömb, egyenlet, gyök és számos más szavunkat. A kör a legenda szerint a kerék szóból származik: minthogy ő maga mindvégig megőrizte az őző nyelvjárást, s nála a kerék körékként hangzott – így született a kör.

A nagy tekintélyű szerzetes, egyetemi tanár szellemisége ott él tovább, ahol legfőképpen kell: a tudományos műhelyekben. Bálint Sándor szerint „A szegedi népi talajból és a piarista iskola nemzeti-barokk miliőjéből sarjadzik ki Dugonics András.” A két évtized híján három évszázada született mesterről a tudós folklorista azt is írja – s ez tán hivatásjegyei közül a legfontosabb: „Ő hívja életre a Magyar Olvasót. Alkotásain keresztül Szeged, ez a folytonos magyarságú város tüzelte a rendi Magyarországot szellemi egység, nemzeti közvélemény megteremtésére.”