1956 október, káosztól tisztulásig: az ávéhások meglépnek, a Néptanács működik

Október 23-a éjszakája: teljes eufória. 24-e, majd 25-e: gyűlések, felvonulások, egyvégtében örömáradat. Aztán a bolsevik hatalom kezdetben nagyon beijedt emberei hirtelen „visszabátorodnak”: a lehetőségeit kereső Forradalmi Bizottsággal szemben katonai közigazgatást vezetnek be. Persze, hogy párt- és ÁVH-irányítással! Az utcákon fegyveresek járőröznek, lövészekkel teli gépkocsik cikáznak. Szeged egy megszállott város képét mutatja.

A 26-ai tüntetés leverése, a gyilkos sorttűz aztán felnyitja a többség szemét. És a forradalmi erők fokozatosan átveszik az irányítást. Nem megy gyorsan, sőt: sajátos szegedi módon három napig kettős hatalom érvényesül. Közben a kommunista vezetők egymás torkának esnek, a katonák iránti megvetés növekszik, a városparancsnok tekintélye zuhan, s ekkor megalakul az Ideiglenes Városi Munkástanács. Csakhogy jön a hétvége! És a figyelemhiányt kihasználva a környékbeli településeken az ottani alárendelt katonai alakulatok kegyetlen büntetőakciókat szerveznek: Felsőtanyától Kistelekig, Ásotthalomtól Dorozsmáig végigvernek mindenkit, akiről csak sejtik, hogy a forradalom híve. De ekkor, 28-án történik valami, ami fordulatot hoz. A katonai igazgatás elveszíti erős bástyáját: az ÁVH pribékjei ugyanis mindannyian elhagyják el szolgálati helyüket. Ám mielőtt eltávoznának körleteikből, gondosan fölveszik háromhavi zsoldjukat. Az utolsó fillérig! Micsoda nemes búcsú…

Másnap aztán, 29-én – épp ma hatvannégy éve – az ideiglenes munkástanács átalakul: megszületik Szeged Város Néptanácsa, és azonnal átveszi a hatalmat a katonai közigazgatástól. A forradalom kezdi meglelni önmagát, hiteles arcát.